A bandhák használatáról és hatásairól a saját tapasztalataim tükrében szeretnék képet adni. Még csak most kezdek ismerkedni a bandhák kifejezett használatának területével, így engedjétek meg, hogy megosszam veletek eddigi, kezdetleges élményeimet.
Amit viszont tudnunk kell, hogy ezek úgynevezett, zárak, avagy torlaszok, amelyek arra szolgálnak, hogy a testben a felfelé (prána) és lefelé (apána) irányuló energia áramlását szabályozzák, bizonyos keretek közé szorítsák és ott tartsák, így egyesítve az energiát, azaz az erőt.
Három bandháról szeretnék szólni: a mula, azaz végbélizom záró bandháról, az uddiayana, azaz rekeszizom záró bandháról, illetve a jalandhara, azaz torokcsakra záró bandháról.
Nagyon fontos, hogy eddigi tapasztalataim nem kifejezetten a bandhák direkt használatából adódnak, hanem az ászanagyakorlás során megélt érzéseimből, hiszen ezen záróizmok működése "automatikusan" is megjelenik az ászanagyakorlás során, azonban ezek hatását a bandhák kifejezett s helyes használatával nagymértékben megnövelhetjük. Ehhez viszont ezen záróizmok használatának pontos megtanulása szükséges.
A mula és uddiayana bandha működésbe lépése, a gyökércsakra és rekeszizom zárását és a környéki izmok zárását jelenti. Ezt leginkább álló ászanák során érzem, amikor kontrakcióval behúzom a köldököm. Ezzel egy csapásra nyúlik a gerincem, lábfejtől fejtetőig nyújtózom, egyfajta erős szilárd tartást kapok. Egyfajta kontrollt. Jó érzés, tartás és kontroll, mely érzésekre a mindennapi életünk során is folyamatosan szükségünk van. Csak nem mindig tudjuk kontrollálni magunkat, s nem mindig érezzük a tartást. De épp így tanul az ember, pontosan így lehet átvinni a jógából a mindennapi életünkbe az érzéseket, megtapasztalásokat. Személy szerint én itt húzok párhuzamot a két dolog között. A kontrakció nem csak egy egyszeri cselekvés, hanem figyelmünkkel szükséges ezt tartani is. Itt a tartás és a kontroll mellé bejön a harmadik nagyon fontos tulajdonság: figyelem. Önmagam figyelése. Abszolút egy dologra magamba és befelé figyelek. Micsoda lehetőség ez? Hiszen általában teljesen elvonja a figyelmünket a külvilág, a rohanó élet. De bizony néha időt, s lehetőséget kell találnunk arra, hogy befelé és magunkra figyeljünk. Hiszen a belső magabiztosságot, tartást csak így alakíthatjuk ki. Ne a külvilágtól várjuk a megerősítést, ne a mások által leírt és elmondott dolgok alapján határozzuk meg magunkat, hanem éljük meg saját tartásunkat, s erőnket, s kapjuk meg így a belső bizonyosságot. Álló sorozatunknál a hangsúly a talpak és a talaj találkozásának tudatosításán kívül végig a farokcsont magam alá húzásán és ezáltal a kontrakcióval elért nyújtózáson, tartáson van. Kifejezett mértékben a parvataszana avagy utkataszana, nem beszélve a vrksaszana gyakorlatokról. Valamint virabhadraszanában mi adhatná a legnagyobb erőt, ha nem a a fent említetteknek köszönhető tartás.
A jalahandra bandha, azaz torokzár megjelenik az emelt babapózban is, ami a shirsaszana előkészítő gyakorlata. Itt már megkezdődik az energia koncentárálása, zárása a torokzárral, hiszen, ha itt kiengednénk az energiát, akkor nehezebb lenne a fejenállás megkísérlése, hiszen ennél a gyakorlatnál a legfontosabb, hogy energiánk megfelelően legyen összpontosítva.
De a torokzárat a legerőteljesebben a szarvangászanában érezhetjük. Sőt ebben a pózban, ha jobban belegondolok mind a három bandha teljes erejével „automatikusan“ fejti ki hatását, ez lehet az oka a nagy forróságnak, amelyet sokszor érzek ebben a pózban a mellkasomnál, amikor megfelelő figyelemmel és fegyelemmel hajtom végre ezt az ászanát. Hiszen a torokzár automatikusan beáll, ahogy az állam a mellkasomhoz szorul; viszont ahhoz, hogy megfelelően legyen kivitelezve a szarvangászana gyakorlata, ahhoz szükség van arra, hogy belégzésnél egyenesítem a gerincem, amely a kontrakció hatására történik meg, amely hatására szinte magától kihúzódik a gerincem és „kétszer olyan hosszúra“ nyúlik (érzés szerint), s ez a kontrakció automatikusan magával vonja a gyomor-, avagy rekeszizom-( uddayana bandha) és a gyökérzár (mula bandha) működését is. A folyamatos aktív lélegzés hatására a levegő beszorításával a zárak hatására olyan forróság önti el a mellkasomat, az eneriga koncentrálódása miatt, hogy az már több, mint érezhető. Nem hiába nevezik a szarvangászanát az ászanák királynőjének.
Ugyanígy fejti ki a hatását mind a három bandha a shirszaszana pozícióban. Akárcsak a fejenállás előkészítő pozícióinál is. Nagyon erőteljes gyakorlat, folyamatos gyakorlást igényel és folyamatosan érezhetjük, ahogy időről időre egyre erősebbek leszünk, egyre magabiztosabban tudjuk kivitelezni a gyakorlatot és így jutunk egyre nagyobb belső erőhöz, s ez adja majd a tartást. Ami szükséges hozzá, figyelem, türelem és kitartás.
A lényeg, hogy felismerjük, hogy a bennünk rejlő erőt mi tudjuk használni, mi uralkodunk felette, s mi tudjuk ezt az erőt működésbe hozni, s irányítani. A jógával többek között ezen erő felismerése és helyes felhasználása is megtanulható, s elsajátítható.
Bennünk van a tűz, csak működésbe kell hozni!
