Az élet története

"Egy amerikai üzletember az orvosa utasítására nyaralni ment egy kis tengerparti faluba, Mexikóba. Az első reggelen, miután az irodából érkező sürgős telefonhívás után már nem tudott elaludni, kisétált a mólóra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis hajó állt a dokkban egyetlen halásszal, és a hajócskában sok nagy sárgauszonyú tonhal hevert. Az amerikai megdicsérte a mexikóinak a szép fogást.

- Mennyi időbe került kifogni őket? - kérdezte az amerikai.

- Alig valamibe - felelte a mexikói, meglepően jó angolsággal.

- Miért nem marad kinn tovább, hogy több halat fogjon? - kérdezte aztán az amerikai.

- Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat, és adjak néhány darabot a barátaimnak - felelte a mexikói, miközben kirakodta a halakat egy kosárba.

- De ... Mivel tölti a nap további részét?

A mexikói felnézett és elmosolyodott.

Sokáig alszom, halászok egy keveset, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, Juliával, azután minden este bebandukolok a faluba, ahol bort kortyolgatok és gitározok az amigóimmal. Teljes és tevékeny életet élek, senor.

Az amerikai nevetett, és kihúzta magát.

- Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek Önnek. Több időt kellene töltenie halászattal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót. A megnövekedett zsákmányból pillanatok alatt további hajókat vásárolhatna. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne. 

Majd így folytatta:

- Ahelyett, hogy egy viszonteladónak értékesítené a fogást, közvetlenül a fogyasztóknak adná el, és így előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát. Ön ellenőrizné a terméket, a feldolgozást és a forgalmazást. Persze itt hagyná ezt a kis parti halászfalut, és elköltözne Mexikóvárosba, aztután Los Angelesbe, végül pedig New York Citybe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.

- De senor, mennyi időbe kerül ez az egész? - kérdezte a mexikói halász.

- Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.

- És azután mi lesz, senor?

Az amerikai megint elnevette magát, és azt mondta:

- Most jön a java. Amikor az időzítés megfelelő, bejelnti a tőzsdei bevezetést, eladja a vállalata részvényeit a nagyközönségnek, és dúsgazdag lesz. Milliókat fog keresni.

- Milliókat, senor? És aztán?

- Azután nyugdíjba megy, és elköltözik egy kis tengerparti halászfaluba, ahol sokáig alszik, halászik egy kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként pedig bebandukol a faluba, ahol bort kortyolgathat, és gitározhat az amigókkal..."

Azt hiszem nem is kell magyarázatot fűznöm hozzá. Mindenki levonja majd a maga következtetéseit. Mindenesetre legalább egyszer érdemes a fenti történeten elgondolkodni...

A történet Timothy Ferriss 4 órás munkahét című könyvéből való. Ajánlom mindenkinek elolvasásra új ötletek, szemléletek, életstílus felfedezése céljából.

Párkapcsolat...mennyek mennye és poklok pokla...és épp ez a jó benne

Először is alaptétel, hogy egyszer fent, s egyszer lent, máskülönben tiszta unalom lenne az élet; másrészt csak úgy tudunk fejlődni és tanulni, változni, ha különbséget tudunk tenni jó és rossz, fent és lent között...a végén csak így tudunk dönteni, hogy valami épp jó-e nekünk vagy sem. Így van ez az élet minden területén, ahogy a párkapcsolatnál is. Nincs olyan párkapcsolat, amelyik minden nap hiperszuper és tejóég mennyire tökéletes lenne...kezdjük ott, hogy tökéletes sem létezik...ha mindezt tudjuk, akkor miért várjuk el?

Lelki nagytakarítás

Ha már önismerkedünk, akkor lassan nekikezdhetünk a belső szennyesünk kitakarításához is. Hiszen senki sem tökéletes, így hogy úgy mondjam természetes, hogy a sok-sok kincs mellett, amelyet önmagunkban felfedeztünk, találtunk 1-2 nem odavaló „kincset“ is. 

Semmi gond, aki keres talál és soha ne felejtsük, hogy nekünk így legalább megvan a lehetőségünk arra, hogy ezeket a nem odavaló dolgokat egyszersmind kiselejtezzük. Volt s nincs. Ennyi az egész.

A kincs, ami bennünk van

De nem csak az a lényeg, hogy mit cselekszünk, sokkal fontosabb, hogy mit érzünk. Az érzéseink hordozzák az igazi információt. Az érzések a ajtók a lelkünkhöz. Soha nem szabad szőnyeg alá söpörni érzéseinket, mert ha így teszünk észre fogjuk venni, hogy előbb vagy utóbb, de bizony felüti újra a fejét a dolog. Ki fog bújni a szög a zsákból, mégpedig akkor, amikor a legkevésbbé vágyunk rá.

Változz belülről, hogy megtaláld utad...!

A változást tudatosság kell, hogy megelőzze. Mielőtt változás történik az életedben, tudatossá kell válnod; látnod kell, hogy egyáltalán van valami, aminek meg kell változnia. Figyelned kell magad. Soha nem fogsz tudni megszüntetni egy rossz szokást, avagy beidegződést, ha nem is tudsz róla egyáltalán, hogy létezik ez a valami.

Csak pozitívan!

Nem nagyon engedhetsz meg egyetlen apró negatív gondolatot sem. Mert ha már egy befészkelni magát, akkor folyamatosan ott fog növekedni és növekedni és nehéz lesz útját állnod a terjedésének. Jobb ha ajtót sem nyitsz neki és távozásra kényszeríted, vagy ha mégis valahogy beférkőzött, akkor jobb minél előbb és véglegesen kigyomlálod még mielőtt önálló életre kelne benned. Fejezd be a negatív gondolatok etetését! 

Hogy tudod ezt a legjobban megtenni?