Küzdjük le a félelmeinket

A félelem egy olyan érzés, amely észrevétlenül fogyassza el az energiádat és a kreativitásodat. Kicsit nem figyelsz és már át is veszi az irányítást. Amikor a félelem felüti a fejét nincs más dolgunk, mint azonnal ellene szegülni. Erre a legjobb megoldás, ha szembemegyünk a félelmünkkel és jó nagy fejest ugrunk pontosan abba a dologba, amitől félünk...

Hagyjuk el a biztonsági zónát!

Az, hogy nem merjük elhagyni a part menti biztonsági zónát, hogy nem merünk kilépni az ismeretlenbe, hogy ragaszkodunk a biztos szituációkhoz az egyenlő azzal, hogy félelmeink börtönében éljük életünket. Ha nem merjük elhagyni a partot, akkor viszont aligha lehet új helyeket felfedezni…Te meddig szeretnél még a magad által felállított börtönben élni? 

Úgy éljünk, hogy ÉLJÜNK DE IGAZÁN!

Éljük kis rohanó világunkat, egyszerre akarunk mindent és sokszor lesz az a vége, hogy a túl sok akarásnak eredménytelenség a vége, vagy azért mert nem koncentrálunk eléggé EGY dologra, vagy azért mert nincs kitartásunk véghez vinni a dolgokat. Közben pedig elrohan mellettünk az élet...Mi tévők legyünk?

Kalandra fel!

A legtöbbünk életünk legjobb éveit a „biztosban” szereti élni. Nem vesszük a bátorságot, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe és elhagyjuk a kis csordánkat. Megfelelési kényszerrel küzdünk és rettegünk, ha kicsit is más irányba közlekedünk, mint a nagy tömeg,  mert félünk, hogy akkor kiutasítás lesz a vége. Miért nem merünk magunkban bízni? 

A múlt fájdalmainak elengedése

Mindannyiunkban ott lapul egy jókora adag felgyülemlett fájdalom, melyet az elmúlt éveink során felhalmoztunk, nagy részét tudattalanul. Mindez egy negatív mezőként van jelen bennünk, mikor szunnyadó mikor pedig aktív formában befolyásolva mindennapi életünket. Ezt a felgyülemlett fájdalmat nevezi Eckhart Tolle fájdalomtestnek, melyek előbb vagy utóbb önromboló tevékenységbe kezdenek, s akár ha nagyon nem figyelünk betegségeket és baleseteket okozhatnak nekünk. Na de ennyire ne rohanjunk előre...Kezdjük az elején. Mindannyiunkban ott lappang olykor - olykor ez az úgynevezett fájdalomtest. Nincs más dolgunk, mint ahelyett, hogy hagynánk, hogy önálló életre keljen, kezelésbe vesszük. 

Úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

Bízz magadban. Az önbizalom a legfontosabb dolog az életben, ami segítségünkre lehet a saját utunkon való előrehaladásban a cél eléréshez.. Az élet amelyet ma élsz a ma élete. Nem kell, hogy holnap is ugyanezt éld. Bármikor lehetőséged van változtatni. Az élet egy csoda, azt kívánom, hogy ezt Te is tapasztald meg!

Hogyan éljünk?

Az élet célja a fejlődés, a változás. Megfigyelheted magadban, biztos Te is felteszed magadnak azokat a kérdéseket, hogy "Hova tartok?", " Ezt hogy érjem el?", "Ez milyen változást fog hozni életemben?", Mitől leszek több?", " Miben fogok fejlődni?", "Miért?" , " Kinek jó ez?" 
Ahhoz, hogy választ kapja ezekre a kérdésekre, ahhoz tudatosan kell élni életünket. Tervezeni és cselekedni kell. Lássuk hogyan és miért...

Keressük a választ: mi lehet az életünk értelme?

Egy ideig úgy éltünk, hogy elég volt annyi, hogy dolgoztunk és megfizettek érte. Most ez már kevés. Most sokkal többet akarunk. Elismerésre, kiteljesedésre, kihívásokra, növekedésre, vidámságra és arra vágyunk, hogy életünk értelmet, beteljesedést nyerjen. Jelentőséget keresünk életünknek...

Frissen, üdén, lendületesen!

Januárban elhatározunk mindenfélét és kb kitart az év első harmadában a sok ígéret, terv...majd utána minden abbamarad. Sajnos általában elfogy a kitartás. Pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy kitartás nélkül nincs ÚJ ÉV, nics ÚJ ÉLET. Keress egy célt, építsd meg az utat és KEZDJ EL JÁRNI RAJTA!

HOGYAN KEZDJ HOZZÁ?