A múlt fájdalmainak elengedése

Mindannyiunkban ott lapul egy jókora adag felgyülemlett fájdalom, melyet az elmúlt éveink során felhalmoztunk, nagy részét tudattalanul. Mindez egy negatív mezőként van jelen bennünk, mikor szunnyadó mikor pedig aktív formában befolyásolva mindennapi életünket. Ezt a felgyülemlett fájdalmat nevezi Eckhart Tolle fájdalomtestnek, melyek előbb vagy utóbb önromboló tevékenységbe kezdenek, s akár ha nagyon nem figyelünk betegségeket és baleseteket okozhatnak nekünk. Na de ennyire ne rohanjunk előre...Kezdjük az elején. Mindannyiunkban ott lappang olykor - olykor ez az úgynevezett fájdalomtest. Nincs más dolgunk, mint ahelyett, hogy hagynánk, hogy önálló életre keljen, kezelésbe vesszük. 

Élj a mában!

ÚT A BOLDOGSÁGHOZ című 21 napos sorozatom első eleme arról szól, hogy "ÉLJ A MÁBAN". Hűűűűűű de egyszerű ezt mondani - gondoljuk... és akkor rögtön jön a kérdés, hogy "szuper, azt meg hogy?". Ne aggódj, a jelenben lenni szinte lehetetlen:) vagy ha épp ott vagy, akkor észre sem veszed ezeket a pillanatokat, hiszen éppen az a lényege, hogy "jelen vagy" és nincs  más gondolatod sem  a visszahúzó múltról, sem a kifürkészhetetlen jövőről, hanem teljes nyugalomban és lelkesedéssel elmerülsz a jelenedben. Na de hogy is van ez?

Az önismeret egy módja

Azért vagyunk itt együtt, hogy kifürkésszük lelkünk szövevényes útjait, hogy keressük utunk és megtaláljuk. Emlékszel még korábbi írásaimból, hogy miért fontos az önismeret és fejlődés? Ha eddig nem olvastad volna vagy fel szeretnéd eleveníteni, akkor ezen a linken olvass tovább. Fejlődésünk megsegítésére Dr. Szalai Szilvia párkapcsolati és önismereti szakértővel készítettem interjút az önismeret és a változás kifürkészhetetlen útjairól.

Ki Ő és hogy jön Ő a képbe? Olvass tovább és kiderül!

Szeretem magam!

Ha már kellőképpen megemésztetted a „ Hogyan szeressem meg magam“című cikkemet, akkor kezdjük el az átalakulást. Mindehhez persze idő kell, nem fog egyik percről a másikra minden megváltozni. Szanaszét szedtem már azt a témát, hogy adjunk időt mindenre. Legyünk a fokozatosság hívei. Ne felejtsük el, nem a cél a fontos, hanem az út, amin haladunk. A lényeg az, hogy sokkal több boldogabb percet szerezzünk magunkatnak, mint amennyit adunk magunknak jelenleg, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Most mivel a környezetünk hatása alatt élünk folyamatosan belső düh és a megfelelés miatti fokozott nyomás és stressz érzése uralkodik rajtunk, folyamatosan bizonyítani akarunk és nem tudunk leállni. Ritkán vagyunk képesek élvezni valamit elégedettségben, nyugalomban. Ritkán tekintünk elismeréssel magunkra. Ezen most változtatunk.

Hogyan szeressem meg magam?

Van egy témakör, ami mindig és mindig előkerül, mert mondjuk úgy, hogy ez az alapja mindennek. Mégsem vesszük komolyan. De próbálkozzunk meg vele újra. Kérdésem a következő: Te szereted önmagad? Ha belenézel a tükörbe, tudsz magadra mosolyogni? Ha magadról gondolkodsz mosolyra görbül a szád? Érzed a magad iránti lelkesedést, elégedettséget? Elismered magad? Muszáj újra és újra elővennem ezt a témát, mert minden innen indul ki és ameddig nem jutunk el oda, hogy szerelmesek legyünk magunkba, addig sokkal nehezebben fogunk a külvilágban is boldogulni és mindig függeni fogunk a környezetünktől, párunktól, bárkitől, aki véleményt formál rólunk és a mások által mondottak alapján hamis személyiséggé válunk és közben azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Adjunk időt és ismerjük meg magunkat, szeressük meg magunkat.

Ördögi kör. Megállás. Kiszállás.

Küzdünk valamiért…nem megy…nem halad…rossz érzések kerítenek hatalmukba. A negatív érzések, meglátások elég könnyen el tudnak hatalmasodni rajtunk és elég egyszerűen bele lehet esni abba a hibába, hogy gondolataink újra és újra ugyanazokat a köröket járják és semmi újat nem tudunk befogadni. Nem is vagyunk rá képesek. Bezártunk. Belekerülünk egy úgynevezett „ ördögi körbe“. De ezt felismertük. Mit tegyünk, hogy mégis tovább tudjunk haladni? 

Minden nap egy új nap, új élet!

Új napra ébredtünk, mától új életet kezdünk. Mától a változás útjára lépünk. Nem csak január 1-jén határozhatunk el megvalósítandó feladatokat, nem csak akkor tűzhetünk ki új célokat. Bármikor lehetőségünk van erre. Akár most is. Kezdjünk hozzá most és ne halogassuk egy perccel se tovább.

Viszont van egy kis bibi. Vannak dolgok, amire nem tudunk hatással lenni. Külön kell tudnunk választani, hogy melyek azok a dolgok az életünkben, amelyek fölött van hatásunk és melyek azok, amelyek fölött nincs.

A kicsi soha nem elég

Miért van az, hogy az egyszerű dolgok mellett elmennek az emberek? Ami annyira kézzelfogható és könnyű az nem kell soha, csak ami szájbarágós (elnézést a kifejezésért ez itt nem negatív csak érzékeltetni szeretném a lényeget), bonyolult, szenvedésekkel teli. Sokszor van úgy, hogy elolvasunk dolgokat és azt mondjuk, "jó és?" pedig a sorok között ott rejlik a megoldás, de mivel nem az van leírva, hogy " ezt és ezt csináld lépésről lépésre", tehát a kulcs nincs a kezünkbe adva konkrétan, akkor inkább feladjuk és nem is csinálunk semmit. Így van, nem? Hányszor voltunk már ilyen helyzetben, nem? Gondoljunk csak bele... vagy kerek-perec meg van mondva, hogy "mit- hogy -merre", vagy ha nem, "akkor hagyjuk az egészet, marad minden úgy, ahogy volt, jó ez így, majd egy nap Valaki olyat fog mondani, ami hipp-hopp megváltoztat körülöttem mindent."- gondoljuk sokan....nagyon tévesen... és így telik el hihetetlenül sok idő felesleges várakozással.