Ébredés

Emberi életünk egyik célja az önmagunkra való ébredés...halljuk s hangoztatjuk lépten-nyomon. De mit is jelenthet ez valójában. Ki a mi igazi önmagunk? Az a fekete, barna, avagy szőke hajú; kerek, avagy ovális szemű, pirospozsgás arcú, napbarnított avagy fehérebb bőrű; kisportolt, vékony, vagy teltebb személy, akit látsz, ha belenézel a tükörbe? NEM. Akkor az a kedves, vidám, barátságos avagy visszahúzódó, csöndesebb személy, amilyennek mások leírása alapján gondolod magad? NEM. Akkor az ügyvéd, orvos, közgazdász vagy a tanár, eladó vagy szépségápoló, amely címek tanulmányaid, és/vagy munkád során ragadták rád bélyegként? BIZTOSAN NEM. Talán az életben való szerepeim mint anya, feleség, barátnő, társ, nő stb mutatják meg igazi önmagam? MÉG EZ SEM. Akkor marad a kérdés, hogy hol találom az igazi önmagam?

Manapság nagyon divatos a külvilágnak való élés. A környezetnek való megfelelés. A mások véleményével való azonosulás. A barátainknak, ismerőseinknek, munkatársainknak, sőt még akár ismeretleneknek is való megfelelési kényszer, bizonyítási vágy fokozott megléte, sőt folyamatos erősödése. Folyamatosan kapjuk az ingereket kívülről, s azt sem tudjuk, hogy melyikre reagáljunk. Teljesen elveszünk a külsőségekben, s a bizonyítási vágyban. Halmozunk, hogy megfeleljük, hogy befogadásra leljünk, hogy elfogadásra leljünk. De kitől? Bárkitől! Körülvesszük magunkat emberekkel, ismerősökkel, akár barátokkal, s egyedül nagy ritkán maradunk. Telezsúfoljuk napjainkat tennivalókkal, de elcsendesedésre időt nem hagyunk. Keresünk, kutatunk a külvilágban, de magunkba még véletlenül sem nézünk. Panaszkodunk, mesélünk, másokról fűt-fát beszélünk, véleményt alkotunk, szídunk, elítélünk, de objektíven a helyzeteket nem ítéljük.

Vajon hova vezet mindez? Mit várunk ettől? Érezzük, hogy nem jó, de megoldást már nem keresünk. Csináljunk tovább a hétköznapjainkat, megyünk, csináljuk, hajtjuk, s egyre csak ugyanazokat a célokat kergetjük. Eredményre azonban nem lelünk. Keressük a békét, harmóniát, megelégedést, s nem vesszük észre, hogy ezeket nem kívül leljük. Mit tegyünk? Mit tehetünk?

Először is a külvilág helyett többször befelé fordulhatunk. Néha elcsendesedünk. Előbb gondolkodunk, mielőtt beszélünk. Inkább hallgatunk, mint szót fecsérelünk. Nemet mondunk, arra, amit mi magunknak nem megfelelőnek érzünk, azzal foglalkozunk, amit mi magunk kielégítőnek érzünk. Magunkat helyezzük a középpontba, magunkra hallgatunk, magunkban bízunk, s a külvilágot így módon kissé visszaszorítjuk. 

Az én olvasatomban az önmagunkra ébredés az arra való ráébredés, hogy rájövünk, hogy mi nem csak egy test vagyunk, s nem csak egy-egy szerep, hatalom, anyag által behatárolható és meghatározható személy vagyunk, hanem elgondolkodunk az anyagi természetünkön túli dolgokon. Ízlelgetjük a bennünk lévő felsőbb énnel való azonosulást, az igazi hangunkra, igaz vágyaink "tulajdonosára" való rákapcsolódást.

Kundalini szó jelentése a szanszkrit Kund, azaz "égetni", avagy kunda, "a tekercs, vagy a spirál" szavakból származik, jelentése "felfelé tekeredő spirál", avagy "összetekeredett kígyó. Egy mindenkiben ott szunnyadó erő, energia; melynek felébresztésével jó esetben magasságokat, rossz esetben mélységeket élhetünk meg. A kundalini energia felébresztésével célunk a teljes harmónia, megvilágosodás...

"Az igazság a komoly keresőket illeti meg, nem a tétlen kiváncsiskodókat. Könnyű úgy hinni, ha kiszúrja a szemed az igazság, ehhez nincs szükség lelki elmélyülésre. Az érzékfeletti igazságokat azok fedezik fel, akik legyőzik velük született materialista kétkedésüket." Paramahansza Jogananda Egy jógi önéletrajza című könyvében olvasható ez a gondolatsor. 

De az igazság keresésénél csak lépésről lépésre tudunk haladni. Egyik dolog kell, hogy kövesse a másikat, Nem ronthatunk ajtóstul a házba, hiszen akkor könnyen elakadás lesz a vége, a vágyott boldogság helyett. Nem várt akadályokba ütközhetünk, olyan meglepetések gördülhetnek utunkba, melyekre nem vagyunk felkészülve, nem vártuk őket, s nem is tudjuk kezelni őket. 

Ez az élet minden területére igaz. Sokkal kifizetődőbb a folyamatos, rendszeres megfontolva haladás, a minden egyes nap egy-egy kis lépés megtétele, mint az egyszerre nagykanállal enni az életet című hozzáállás, hiszen ha egyszerre egy nagy kanállal merítünk valamiből, aminek még a hírét sem hallottuk, akkor ahelyett, hogy esetleges pozitív hatásokat megismerhetetnénk, már a kezdetek előtt kudarcélményekbe ütközünk. A mohóság általában pontosan az ellenkező eredményt hozza, mint amit várunk. 

Ezért győzzük le a görcsös akarást, s helyette a kitűzött célunk felé haladjunk lépésről lépésre utunkon, menjünk a saját megérzésünk alapján, s ne mások feje után. Legyünk nyitottak, s befogadóak, s higyjük el, hogy amire készen állunk az megjelenik utunkon, megadatik számunkra magától. 

"Amikor a diák készen áll, a tanár megjelenik"! 

Amikor készen állsz, a vágyott dolgott ott lesznek előtted! 

Amikor készen állsz, megjelennek számodra  a felismerések...