Először is alaptétel, hogy egyszer fent, s egyszer lent, máskülönben tiszta unalom lenne az élet; másrészt csak úgy tudunk fejlődni és tanulni, változni, ha különbséget tudunk tenni jó és rossz, fent és lent között...a végén csak így tudunk dönteni, hogy valami épp jó-e nekünk vagy sem. Így van ez az élet minden területén, ahogy a párkapcsolatnál is. Nincs olyan párkapcsolat, amelyik minden nap hiperszuper és tejóég mennyire tökéletes lenne...kezdjük ott, hogy tökéletes sem létezik...ha mindezt tudjuk, akkor miért várjuk el?
De ami ennél is fontosabb egy párkapcsolatnál, hogy azt kell meglátnunk, hogy a párunk tükröt tart nekünk. Ami idegesít bennünket a párunkban, az vagy pont annak az ellentéte bennünk is jelen van; amit szeretünk benne, azt magunkban is szeretjük. Nem véletlenül kerülünk össze X avagy Y emberrel. Dolgunk van egymással. Tanulnunk kell egymástól. Ez a cél. A folyamatos tanulás az ami két embert hosszútávra is össze tud kötni. Ha mindig látunk újdonságot a másikban, felfedezünk apróságokat magunkban, amelyeken esetleg javítanánk, dolgoznánk.
Például ha engem idegesít, hogy a párom túl határozott és túl erős egyéniség, akkor nézzünk magunkba, mert valószínűleg mi is ugyanolyan természettel rendelkezünk és esetleg ez nem tetszik magunkba, végülis maradjunk nők a végén, nem kell túlzottan katonáskodni, erősködni, hagyjuk meg ezt a férfiaknak, mi nők maradjunk nők. Avagy pont azért idegesít a másik határozottsága, mert én meg túlságosan nyuszi vagyok?! és ebből van elegem? Avagy fordítva: túl nyuszi a párom és ebből elegem van. Gondoljunk bele a mi saját történetünkbe és vonjuk le a megfelelő következtetéseket. Lássunk messzebb, mint az orrunk hegye...
Nap mint nap szinte ugyanazok a szituációk jönnek elő az életben és így a párkapcsolatokban is, amiből óriásviták kerekednek, de azt nem vesszük észre, hogy nap mint nap ugyanúgy reagálunk mindketten és ennek semmi eredménye nem lesz. Mit szeretnénk évekig rágni-nyúzni egymást ugyanazon problémákon ugyanolyan válaszreakciókkal és nulla eredménnyel? Nem. Persze, hogy nem. Akkor mivel alapszabály, hogy csak mi magunk lehetünk hatalommal a saját magunk sorsunk felett, a saját gondolatainkon és cselekedetünkön, ezért MI kezdjünk el változni.
Mi kezdjünk el a történetre más szemmel nézni, mi kezdjük el felkutatni a szálakat, hogy " honnan is indulhatott el ez a dolog"? , " Milyen "csomagot" hoztunk magunkkal a szüleinktől, nagyszüleinktől, a családunkból?", " Milyen minták szerint élünk és reagálunk?". "Vajon miért hoz ki minket a sodrunkból X avagy Y kérdés?" , " Miért kerül mindig elő ugyanaz a vitatéma?" Igenis elemezzünk. Más megoldás nincs. Nézzünk a sorok mögé.
Ajánlom az alábbi előadást Dr. Bagdy Emőkétől, nemcsak a párkapcsolatokról, hanem magáról az emberi kapcsolatok pszichológiájáról szól. Nagyon tanulságos
Valamint egy másik előadást is engedjétek meg, hogy a figyelmetekbe ajánljak egyik nagy kedvencemtől: Dr. Csernus Imrétől. Nem azt mondom, hogy gyerekjáték, sőt, nem is kell mindent magatokra venni, nem is azért ajánlom, hanem azért, hogy hallgassatok dolgokat "párkapcsolati pszichológia" témában. Nagyon sok következtetést lehet belőle levonni, főként a párkapcsolati játszmákra vonatkozólag...bár ezt a játszmázás témát még bővebben fogjuk tárgyalni, mert ez egy nagyon fontos és nehezen észrevehető és megoldható problémakör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése