De nem csak az a lényeg, hogy mit cselekszünk, sokkal fontosabb, hogy mit érzünk. Az érzéseink hordozzák az igazi információt. Az érzések a ajtók a lelkünkhöz. Soha nem szabad szőnyeg alá söpörni érzéseinket, mert ha így teszünk észre fogjuk venni, hogy előbb vagy utóbb, de bizony felüti újra a fejét a dolog. Ki fog bújni a szög a zsákból, mégpedig akkor, amikor a legkevésbbé vágyunk rá.
Sokkal jobb, ha megpróbáljuk “forrón” beazonosítani és kezelni érzéseinket. Saját érzésvilágunk megismerése elősegíti önfelfedezésünket. Tudom, ez veszélyesen hangzik...nem mindenki szeretné vállalni saját magáért a felelősséget. De van egy rossz hírem: ÚGY NÉZ KI FELNŐTTÜNK... és ez a feladatunk.
Azt hogy mit jelent felnőttnek lenni, arról mindenkinek más elképzelése van...javasolnám Popper Péter Felnőttnek lenni című rövid könyvének elolvasását, hogy valós képet kapjunk a felnőttség jelentéséről. “ Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött és állampolgári jogai vannak? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, erkölcsünkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban?“
Ha összefoglalnám néhány mondatban Popper Péter Felnőttnek lenni című könyvéből, hogy ki a felnőtt, akkor az alábbit mondanám:
„De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával."
Ebből következik, hogy nincs túl sok dolog, ami annál fontosabb lenne, mint hogy megismerjük saját magunkat és elkezdjünk ÖNMAGUNKKAL EGY SZERETETTELJES KAPCSOLAT KIALAKÍTÁSÁT. Nem hangzik rosszul, nem? Csak idő és odafigyelés kérdése. Persze tudom...idő az nem sok van...itt kell dönteni, hogy KINEK MIRE VAN IDEJE!
Amikor megfigyelünk, akkor tudatosságunk növekszik és észre fogunk venni olyan dolgokat, amelyeket korábban nem vettünk észre, avagy megértünk olyan dolgokat, amelyeket korábban csodálkozva értetlenül néztünk. Nem kell félni önmagad felfedezésétől csupa kincs odabent minden meglásd. Ha mégis olyan dolgokra akadnál, amelyeket nem szívlelsz, gondolkodás nélkül kidobálhatod a szennyestartódból és újabb, értékesebb gondolatokkal helyettesítheted. De ehhez elengedhetetlen a BELSŐ FIGYELEM.
Szintén Popper Pétertől idézném, hogy "adódhatnak az életben olyan helyzetek, amikor az embernek jó egy időre egyedül maradnia, befelé szemlélődnie, elszámolni önmagával. Valamiféle belső megtisztulást átélnie. Ez a lehetőség nem adatik meg annak, aki retteg ötpercnyi csendtől, magányosságtól is, aki, ha egyedül van, bekapcsolja a rádiót, magnót, mert nem tud háttérhangok - képek nélkül élni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése