2014. április 15., kedd

Családállítás

Engedjétek meg, hogy közreadjak egy interjút, amelyet az  elismert szakmai kitűnőséggel készíthettem családállítás témájában. 

Interjúalanyom: Dr. Angster Mária, szakpszichológus, pszichoterapeuta és családállító
  • Hogyan határoznád meg magad? Ki vagy Te?Alapképzettségem klinikai gyerek szakpszichológus és pszichoterapeuta, és ennek hátterén családállító.
  • Milyen problémákkal avagy megoldandó kérdésekkel lehet hozzád fordulni?
Sokszor nem érteni, miért reagál valaki aránytalanul nagy érzelmekkel egy helyzetre. Vagy miért fulladnak sorra kudarcba a kapcsolatai, miért választ folyton választhatatlan partnert… És miért rossz még mindig a kapcsolata a szüleivel, miért nem akarnak begyógyulni a gyerekkori sebek? Miért nem jó a kapcsolata a saját gyerekével? Miért bénítják depressziók az életét annak ellenére, hogy szeretik, és mindene megvan. Miért nem boldogul a munkája terén annak ellenére, hogy okos, tehetséges és szorgalmas… Miért betegszik meg, mikor élete és lénye maga a harmónia? Sokszor fordul elő, hogy az ismert élettörténetet vizsgálva nem találjuk meg a fenti panaszok kiváltó okát. A családállítás egyik alapvetése az, hogy az ember egy nagyobb családi rendszer részeként él, és sorsközösséget vállal a nehéz sorsú csaldátagjaival. Többnyire tudattalanul belevonódik a sorsukba, és úgy él, érez és viselkedik, mintha az a nehéz történet, esemény, trauma a saját élete része lett volna. Úgy él, mintha azt fogadta volna a nehéz sorsúnak, hogy „ha te nem élhetsz, én sem élek jól, követlek a betegségbe, halálba, nyomorba, boldogtalanságba, átélem a nehéz érzéseidet helyetted, képvisellek, ha kirekesztettek, illetve vezekelek helyetted, ha elkövettél valamit." Ezek a fogadalmak aztán kényszerítő erővel hatnak, tüneteket, panaszokat okoznak, és felülírják az ember személyes szándékait. Ezeknek a fogadalmaknak a napfényre hozatala és feloldása a családállítás egyik feladata.
  • Mennyire gyakorlatias a módszer?
Sok olyan tapasztalat gyűlt össze konkrét esetek kapcsán, melyek közül sokban a más betegek esetében hatásos terápiák nem hoztak tartós eredményt. Ilyenkor a folyamatban lévő pszichoterápiát a kezelő jelenlétében, ill. a tudtával és neki referálva egészítettük ki családállítással. Az állítás eredménye sokszor új irányt és lendületet adott a munkának. Sok olyan esetünk is volt, amikor az egyéni vagy csoportos formában végzett családállítás önmagában hozta meg a gyógyulást. Fontos tudnunk, hogy a családállítás módszerében a munka idejére félretéve elméleti ismereteinket az itt-és-mostban megmutatkozó jelenségekkel dolgozunk. A csoportos formánál a képviselők mozgása, viselkedése és visszajelzései, a csoportvezetőben kialakuló képek, belátások, az egyéni terápiában a bábuk vagy imaginációk keltette érzetek és reakciók segítenek meglátni a rejtett dinamikát, amelyre előzetes pszichodinamikai ismereteink alapján talán nem is gondoltunk volna.

  • Mennyi idő alatt észlelhető javulás, változás?
Van, akinek az állításon sikerül letennie az eddig cipelt terhet, és úgy érzi magát, mintha kősziklák gördültek volna le a válláról. Ez általában a résztvevők 25%-ánál van így. Másoknál a hatás kialakulásához több időre van szükség. Sokszor számolnunk kell a lélek hűségével: lelkünk gyereki része eddig meg volt győződve róla, hogy ő akkor „jó“, ha segít vinni valaki más keresztjét, és mindent feláldozna azért, hogy segítsen. Felmerülhet benne, hogy ne lesz-e baja annak, akinek ő most visszaadta a keresztjét. Azt is nehéz elviselni, hogy az ember jól van, és míg a többiek, a családtagjai továbbra is nehéz sorsúak. Lehet, hogy egy ideig még úgy dönt a lelke, hogy inkább tovább szenved a többiekkel, és így továbbra is hozzájuk tartozónak éli meg magát. Ezt a jelenséget írja le Hellinger sokakat bosszantó mondata: „szenvedni könnyebb, mint megoldani“. Azaz, bátorság kell a boldogsághoz. A tapasztalat az, hogy ha nem is azonnal, de ezekben az esetekben is oldódnak a tudattalan fogadalmak, és az állítás hatása néhány nap, hét, hónap elteltével mindenki számára látható. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy az állítást sokszor jó, ha egy pszichoterápia követi, melynek a tudattalan fogadalom másodlagos pszichés következményeinek feldogozása a célja.

  • Mennyire hatékony ez a módszer?
A Hellinger-féle családállítás hatékonyságát azok a pozitív változások igazolják, amelyek az eddigi foglalkozások résztvevőinek életében akár azonnal, akár néhány hónap elteltével indultak el, ill. következtek be. Az egyik első vizsgálat eredményei szerint a családállításon résztvevők átlagosan 78 %-nak életében markáns pozitív változások állnak be, 14%-uknak javult az állapota, az esetek 8%-ában a családállítás hatástalan maradt.

  • Mi szükséges ahhoz, hogy eredményt érjünk el, hogy beálljon a változás?
Ha a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének valamelyike, és a rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő (jóvá tevő) akciók és működésmódok. Más szóval működésbe lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik. A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. Sokszor megszűntek a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakultak ki gyógyíthatatlan irreverzibilis változások, a testi betegségek is javultak.


  • Mi történik egy családállításon?

Akinek a témájával éppen foglalkozunk, egy-két mondatban elmondja a témáját. Az állításvezető feltesz néhány kérdést tisztázandó, van-e az egyéni élettörténetben olyan esemény, helyzet vagy trauma, ami az illető panaszt indokolhatná. Ha nincs, vagy van, de úgy tűnik, hogy önmagában nem indokolja a panaszt, akkor elkezdjük keresni, hogy kinek a terheit vehette magára az illető. Kirajzolódik, hogy kire, azaz mely családtagok képviselőire lesz szükség a munkához. Ezután kiválasztják a jelenlévők közül a képviselőket, akik megkeresik a helyüket a térben, majd rövid időn belül egyszerű zsigeri érzetek, impulzusok, mozdulatok, érzelmek alakulnak ki bennük. Ezek persze nem a sajátjaik, ezt ők is pontosan tudják. Sokszor meghökkentően hozzák a képviselt személyek gesztusait, érzéseit, beszédmodorát, akár mondatait is. Erre bárki képes, aki nem „agyal”, hanem minden szándéktól mentesen érzékeli a benne kialakuló áramlatokat. Az állításvezető a képviselők visszajelzéseire, spontán mozdulataira, a velük kimondatott mondatok hatására és persze saját elméleti tudására, tapasztalatára és intuíciójára hagyatkozva deríti ki a rejtett dinamikát. És ha már világos, hol borult a családban a rend, kitől mit próbált meg átvállalni a kliens, akkor saját maga is beállhat a képbe, és végigcsinálhatja az „oldást”, azaz a rituálét, melynek során fejet hajt a nehéz sorsú családtag előtt, meghagyja neki azt, ami az övé, elfogadja a maga helyét és sorsát, és innentől azt éli. 

Kapcsolatfelvétel Dr. Angster Mária pszichoterapeutával
http://www.angstermaria.hu/


Következő írásomból az én személyes tapasztalataim is kiderülnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése