Engedjétek meg, hogy közreadjak egy interjút, amelyet az elismert szakmai kitűnőséggel készíthettem családállítás témájában.
Interjúalanyom: Dr. Angster Mária, szakpszichológus, pszichoterapeuta és családállító
- Hogyan határoznád meg magad? Ki vagy Te?Alapképzettségem klinikai gyerek szakpszichológus és pszichoterapeuta, és ennek hátterén családállító.
- Milyen problémákkal avagy megoldandó kérdésekkel lehet hozzád fordulni?
Sokszor nem
érteni, miért reagál valaki aránytalanul nagy érzelmekkel egy
helyzetre. Vagy miért fulladnak sorra kudarcba a kapcsolatai, miért
választ folyton választhatatlan partnert… És miért rossz még
mindig a kapcsolata a szüleivel, miért nem akarnak begyógyulni a
gyerekkori sebek? Miért nem jó a kapcsolata a saját gyerekével?
Miért bénítják depressziók az életét annak ellenére, hogy
szeretik, és mindene megvan. Miért nem boldogul a munkája terén
annak ellenére, hogy okos, tehetséges és szorgalmas… Miért
betegszik meg, mikor élete és lénye maga a harmónia? Sokszor
fordul elő, hogy az ismert élettörténetet vizsgálva nem találjuk
meg a fenti panaszok kiváltó okát. A családállítás egyik
alapvetése az, hogy az ember egy nagyobb családi rendszer részeként
él, és sorsközösséget vállal a nehéz sorsú csaldátagjaival.
Többnyire tudattalanul belevonódik a sorsukba, és úgy él, érez
és viselkedik, mintha az a nehéz történet, esemény, trauma a
saját élete része lett volna. Úgy él, mintha azt fogadta volna a
nehéz sorsúnak, hogy „ha te nem élhetsz, én sem élek jól,
követlek a betegségbe, halálba, nyomorba, boldogtalanságba,
átélem a nehéz érzéseidet helyetted, képvisellek, ha
kirekesztettek, illetve vezekelek helyetted, ha elkövettél valamit." Ezek a fogadalmak aztán kényszerítő erővel hatnak, tüneteket,
panaszokat okoznak, és felülírják az ember személyes szándékait.
Ezeknek a fogadalmaknak a napfényre hozatala és feloldása a
családállítás egyik feladata.
- Mennyire gyakorlatias a módszer?
Sok
olyan tapasztalat gyűlt össze konkrét esetek kapcsán, melyek
közül sokban a más betegek esetében hatásos terápiák nem
hoztak tartós eredményt. Ilyenkor a folyamatban lévő
pszichoterápiát a kezelő jelenlétében, ill. a tudtával és neki
referálva egészítettük ki családállítással. Az állítás
eredménye sokszor új irányt és lendületet adott a munkának. Sok
olyan esetünk is volt, amikor az egyéni vagy csoportos formában
végzett családállítás önmagában hozta meg a gyógyulást.
Fontos tudnunk, hogy a családállítás módszerében a munka
idejére félretéve elméleti ismereteinket az itt-és-mostban
megmutatkozó jelenségekkel dolgozunk. A csoportos formánál a
képviselők mozgása, viselkedése és visszajelzései, a
csoportvezetőben kialakuló képek, belátások, az egyéni
terápiában a bábuk vagy imaginációk keltette érzetek és
reakciók segítenek meglátni a rejtett dinamikát, amelyre előzetes
pszichodinamikai ismereteink alapján talán nem is gondoltunk volna.
- Mennyi idő alatt észlelhető javulás, változás?
Van,
akinek az állításon sikerül letennie az eddig cipelt terhet, és
úgy érzi magát, mintha kősziklák gördültek volna le a
válláról. Ez általában a résztvevők 25%-ánál van így.
Másoknál a hatás kialakulásához több időre van szükség.
Sokszor számolnunk kell a lélek hűségével: lelkünk gyereki
része eddig meg volt győződve róla, hogy ő akkor „jó“, ha
segít vinni valaki más keresztjét, és mindent feláldozna azért,
hogy segítsen. Felmerülhet benne, hogy ne lesz-e baja annak, akinek
ő most visszaadta a keresztjét. Azt is nehéz elviselni, hogy az
ember jól van, és míg a többiek, a családtagjai továbbra is
nehéz sorsúak. Lehet, hogy egy ideig még úgy dönt a lelke, hogy
inkább tovább szenved a többiekkel, és így továbbra is hozzájuk
tartozónak éli meg magát. Ezt a jelenséget írja le Hellinger
sokakat bosszantó mondata: „szenvedni könnyebb, mint megoldani“.
Azaz, bátorság kell a boldogsághoz. A tapasztalat az, hogy ha nem
is azonnal, de ezekben az esetekben is oldódnak a tudattalan
fogadalmak, és az állítás hatása néhány nap, hét, hónap
elteltével mindenki számára látható. Itt kell megemlítenünk
azt is, hogy az állítást sokszor jó, ha egy pszichoterápia
követi, melynek a tudattalan fogadalom másodlagos pszichés
következményeinek feldogozása a célja.
- Mennyire hatékony ez a módszer?
A
Hellinger-féle családállítás hatékonyságát azok a pozitív
változások igazolják, amelyek az eddigi foglalkozások
résztvevőinek életében akár azonnal, akár néhány hónap
elteltével indultak el, ill. következtek be. Az egyik első
vizsgálat eredményei szerint a családállításon résztvevők
átlagosan 78 %-nak életében markáns pozitív változások állnak
be, 14%-uknak javult az állapota, az esetek 8%-ában a családállítás
hatástalan maradt.
- Mi szükséges ahhoz, hogy eredményt érjünk el, hogy beálljon a változás?
Ha
a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy
miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran
derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a
családállítás három törvényének valamelyike, és a
rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő
(jóvá tevő) akciók és működésmódok. Más szóval működésbe
lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek
megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül
rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel
ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig
eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a
fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel
nem oldódik. A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos
terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást.
Sokszor megszűntek a saját élettörténet alapján érthetetlen
depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok,
öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakultak ki
gyógyíthatatlan irreverzibilis változások, a testi betegségek is
javultak.
- Mi történik egy családállításon?
Akinek
a témájával éppen foglalkozunk, egy-két mondatban elmondja a
témáját. Az állításvezető feltesz néhány kérdést
tisztázandó, van-e az egyéni élettörténetben olyan esemény,
helyzet vagy trauma, ami az illető panaszt indokolhatná. Ha nincs,
vagy van, de úgy tűnik, hogy önmagában nem indokolja a panaszt,
akkor elkezdjük keresni, hogy kinek a terheit vehette magára az
illető. Kirajzolódik, hogy kire, azaz mely családtagok
képviselőire lesz szükség a munkához. Ezután kiválasztják a
jelenlévők közül a képviselőket, akik megkeresik a helyüket a
térben, majd rövid időn belül egyszerű zsigeri érzetek,
impulzusok, mozdulatok, érzelmek alakulnak ki bennük. Ezek
persze nem a sajátjaik, ezt ők is pontosan tudják. Sokszor
meghökkentően hozzák a képviselt személyek gesztusait, érzéseit,
beszédmodorát, akár mondatait is. Erre bárki képes, aki nem
„agyal”, hanem minden szándéktól mentesen érzékeli a benne
kialakuló áramlatokat. Az állításvezető a képviselők
visszajelzéseire, spontán mozdulataira, a velük kimondatott
mondatok hatására és persze saját elméleti tudására,
tapasztalatára és intuíciójára hagyatkozva deríti ki a rejtett
dinamikát. És ha már világos, hol borult a családban a rend,
kitől mit próbált meg átvállalni a kliens, akkor saját maga is
beállhat a képbe, és végigcsinálhatja az „oldást”, azaz a
rituálét, melynek során fejet hajt a nehéz sorsú családtag
előtt, meghagyja neki azt, ami az övé, elfogadja a maga helyét és
sorsát, és innentől azt éli.
Kapcsolatfelvétel Dr. Angster Mária pszichoterapeutával
http://www.angstermaria.hu/
Következő írásomból az én személyes tapasztalataim is kiderülnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése