Mindannyian
létrehozunk egy történetet, az életünk történetét. Még akkor
is, ha ezt még magunknak sem valljuk be. Sokaknak viszont ez a
történet az áldozat története. Áldozatot játszani egyszerű,
mert akkor úgy érzed, hogy nem kell felelősséget vállalnod az
életedért.
Így úgy érzed, hogy megvan a lehetőséged, hogy
más(oka)t nevezz ki „hibásnak“, ha valami nem úgy sikerül,
ahogy eltervezted. Így nem neked kell változtatnod, hanem majd a
világ változik körülötted...gondolod. Csak éppen azt felejted
el, ha az áldozat szerepét játszod, azzal az erődet is odaadod.
Így soha nem lehetsz a magad ura és soha nem érheted el az igazi
boldogságot, amelyre vágysz...
Áldozat
szerepébe bújni könnyű szerepnek tűnik...habár akik ezt
vállalják, feltételezem, hogy magukkal sem őszinték sokszor.
Holott a lehető legfontosabb, hogy elsősorban magunkkal legyünk
őszinték, magunkkal üljünk le és beszélgessünk el a bennünk
kavargó érzésekről.
Ha
mindig másra, a külvilágra, a környezetedre bízod magad, akkor
mégis mitől várod, hogy meghozza az általad vágyott dolgokat?
Hogyan is tudhatná rajtad kivül bárki más igazán, hogy mire
vágysz? Odaadod magad egy rajtad kívül álló erőnek és várod a
csodát? Nem lenne egyszerűbb, ha magad kezdenél hozzá céljaid,
önmagad megvalósításához?
Nem
unalmas mindig másokat felelősségre vonni a neked nem tetsző
dolgokért? Nem veszed észre, hogy nem jön meg a várt eredmény?
Lépj a tettek mezejére Te! Fedezd fel a benned rejlő erőket,
melyek szinte észrevételnül bújnak meg benned egyenlőre
kihasználatlanul...éld át az energiát, erőt és boldogságot,
amelyet saját erődből elért céljaidért élhetsz át!
Az élet egy csoda, élj vele és tapasztald meg TE is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése