A bemelegítést több szempontból is fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartom. Egy részről fizikai, más részről, s amit én bővebben kifejtek ez egyfajta lelki felkészülést is jelent, valamint ennek során hangolódhatunk rá igazán a jógára, amihez egy teljesen más lelkiállapot szükséges ahhoz, ha igazi eredményeket szeretnénk elérni. Na de nézzük hogyan is hangolódhatunk rá egy jógaórára?
Legtöbbünk a rohanó világból csöppen bele a jógaórákba. Egy átlagos napon az ébren töltött órák nagy részében állandó rohanásban és megfelelési kényszerben robotolunk gépiesen - nyilván eltúlzónak érzed eme kijelentésem, pedig ha belegondoltok, akkor sokatoknál felfedezhetitek a rohanó élet jegyeit mindennapjaitokon, sokszor észrevétlenül leteper a rohanás és már csak akkor vesszük észre, amikor nyakik benne vagyunk.. Az egész már ott kezdődik, amikor a reggeli felkeléseknél nem adjuk meg a kellő felkészülést a napra. Akkor a hét első rohanó napja után, mint egy dominó dőlnek be általában a napok és honnan is várjuk ugyan, hogy harmóniába és kiegyensúlyozottan teljenek a heteink, s hónapjaink és nem akarok tovább menni...éveink, amikor nagyrészt soha nem adjuk meg az időt a lecsendesedésre, a harmóniakeresésre és a befelé fordulásra, az új gondolatok létrejövésére...melyekkel új eseményeket hozhatunk be életünkbe. Ez egy folyamat, mely folyamat a lecsendesedéssel kezdődik.
Ugyanez a helyzet a jógaórákra vonatkoztatva is. Hogyan is várhatnánk eredményt: harmóniát, nyugalmat, jólesettség érzését, ha ráhangolódás, bemelegítés nélkül kezdenénk bele az órába? Ráadásul legtöbbször épp a fent leírt rohanó hétköznapok után esünk be az órára és anélkül szinte felesleges is lenne belekezdeni, hogy előtte át ne hangolódnánk. Teljesen más közegbe érkeztünk, épp a rohanó világ elől menekülve magunkat keressük. De ha túl nagy a zaj odabent, akkor hiába próbálkozunk...A jógaóra is egy folyamat, amely a lecsendesedéssel kezdődik.
Legelőször is meg kell teremteni az áthangolódást. Nálam ez már ott kezdődik, hogy átveszem a helyiség atmoszféráját. Magamba szívom az illatokat, ezért nagyon jó, ha egy jó illatú füstölővel teremtjük meg a jógaóra hangulatát, amely már a helyiségbe való belépéskor egy teljesen más környezetbe varázsolja az oda belépőt. Egy egyszerű jó illatú füstölő segítségével hipp-hopp más környezet érzésébe kerülhetünk,más gondolatokra hangolódik rá az elménk...Természetesen a füstölő avagy illóolaj illatát annak megfelelően szükséges megválasztanunk, hogy milyen típusú óra előtt állunk, egy reggeli energizáló, avagy egy esti levezető stresszoldó. Ha az illatok mellé még egy kellemes ráhangolódást segítő zene is párosul, amely még az óra megkezdése előtt az átöltözésnél mintegy rávezetőként ráhangol bennünket az órára, akkor már az óra előtt megteremetődik a lehetőség, hogy már önmagunkba forduljunk, s lassan a gondolataink terén a külvilág iránya helyett figyelmünket a bensőnk felé irányítsuk. Ezen felül még egy gyertyával, avagy a fényerő szabályozásával tehetjük meghittebbé, avagy aktívabbá a teret, attól függően, hogy mi a célunk az órával.
Az óra még csak most kezdődik, de mi már 180 fokot fordultunk az utcáról való megérkezésünk óta csak az illatok és a zene hatására. Meg kell teremtenünk, hogy a külvilág eseményeit kívül is hagyjuk, s semmiképpen ne vigyük be magunkkal az órára. A jógaóra egészen a helyiségbe való belépéstől a matracunk leterítésén keresztül, s az óra végeztével a matraösszecsavarás és helyrerakáson át a teremből való kilépésig tart. A lényeg az lenne, hogy igyekezzünk figyelmünket, s tudatosságunkat az esemény legelejétől a legvégéig megtartani. Hiszen ezt gyakoroljuk a figyelmet, fegyelmet, s kitartást.
Ezután megkezdhetjük az órát a kezdőmantrával, s megfelelő légzőgyakorlatokkal, melyek még inkább előhívják a már harmóniába került elménkből a tudatosságot. Hiszen mi megérkezünk a rohanó fogyasztói társadalmunkból a gépies feladatok után, ahol sokszor gondolkodunk a múlton, s fürkésszük a jövőt, csak éppen a jelenben nem vagyunk. Erre hivatottan szükséges nyitómantránkkal és megfelelő légzésgyakorlatokkal a tudatosságot előhívni magunkból, hogy a múlt s jövő cikázó gondolatai helyet a jelen vehesse át a főszerepet. A lélegzetnél a rövidebb belégzés 4-re számolásra és egy hosszabb elnyújtottabb kilégzést 8-ra számolásra javasolnék kezdésként - aki gondolja belégzés után és kilégzés után is tartsa 4-4 számolásig a levegőt -, amely légzéstechnika segítségünkre lesz abban, hogy valóban megérkezzünk, elcsendesedjünk, s figyelmünket teljes mértékben magunkra irányítsuk. Pár percig tartsuk ezt a légzéstechnikát és semmi másra ne figyeljünk, csak a légzésünkre. Amennyiben elcikázó gondolatokat figyelünk meg, hagyjuk őket, ne akarjuk elnyomni őket, ne is engedjük, hogy magukkal ragadjanak, csak vegyük észre és újra tudatosítsuk figyelmünket a belégzésre, majd a kilégzésre. A lényeg, hogy figyelmünk erejét érezzük meg, s használjuk, s ne kalandozzunk el. Egész nap, egész héten van időnk s lehetőségünk elkalandozni, itt pont az a lényeg, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Figyelem. Fegyelem. Kitartás.
Ezt a figyelmet kell végig megtartanunk. Ez az alapja egy jó bemelegítésnek. Ez után következhet a fizikai bemelegítés, mert ízületeink bemelegítése is nagyon fontos. Mértékét tekintve attól függ, hogy mennyire aktív, avagy passzív jógaórát szeretnénk tartani. De ez már egy másik blog témája lesz...
Nagyon tetszik ez a gondolat, hogy az óra a megérkezéstől a rendrakásig tart. Valóban. Ha minden egyes mozdulatunkra odafigyelünk, akkor élünk jógában. Mennyire vagy összeszedett? Mennyire gondolsz a másikra? Mennyire fontos neked, hogy egy helyet
VálaszTörlésúgy hagyj ott, olyan rendezetten, ahogy találtad? Figyelsz e arra, hogy magad körül rendetlenséget, káoszt teremtesz, vagy harmóniát, letisztultságot. Hányan csak úgy tessék-lássék összedobják a matracot és igénytelenül a helyére dobják. Van aki el se pakol. Pedig minden jóga. Az egész életünk, minden rezdülésünk.