Engedjétek meg, hogy közreadjak egy interjút, amelyet az elismert szakmai kitűnőséggel készíthettem családállítás témájában.
Interjúalanyom: Dr. Angster Mária, szakpszichológus, pszichoterapeuta és családállító
Sokszor nem
érteni, miért reagál valaki aránytalanul nagy érzelmekkel egy
helyzetre. Vagy miért fulladnak sorra kudarcba a kapcsolatai, miért
választ folyton választhatatlan partnert… És miért rossz még
mindig a kapcsolata a szüleivel, miért nem akarnak begyógyulni a
gyerekkori sebek? Miért nem jó a kapcsolata a saját gyerekével?
Miért bénítják depressziók az életét annak ellenére, hogy
szeretik, és mindene megvan. Miért nem boldogul a munkája terén
annak ellenére, hogy okos, tehetséges és szorgalmas… Miért
betegszik meg, mikor élete és lénye maga a harmónia? Sokszor
fordul elő, hogy az ismert élettörténetet vizsgálva nem találjuk
meg a fenti panaszok kiváltó okát. A családállítás egyik
alapvetése az, hogy az ember egy nagyobb családi rendszer részeként
él, és sorsközösséget vállal a nehéz sorsú csaldátagjaival.
Többnyire tudattalanul belevonódik a sorsukba, és úgy él, érez
és viselkedik, mintha az a nehéz történet, esemény, trauma a
saját élete része lett volna. Úgy él, mintha azt fogadta volna a
nehéz sorsúnak, hogy „ha te nem élhetsz, én sem élek jól,
követlek a betegségbe, halálba, nyomorba, boldogtalanságba,
átélem a nehéz érzéseidet helyetted, képvisellek, ha
kirekesztettek, illetve vezekelek helyetted, ha elkövettél valamit." Ezek a fogadalmak aztán kényszerítő erővel hatnak, tüneteket,
panaszokat okoznak, és felülírják az ember személyes szándékait.
Ezeknek a fogadalmaknak a napfényre hozatala és feloldása a
családállítás egyik feladata.
Sok
olyan tapasztalat gyűlt össze konkrét esetek kapcsán, melyek
közül sokban a más betegek esetében hatásos terápiák nem
hoztak tartós eredményt. Ilyenkor a folyamatban lévő
pszichoterápiát a kezelő jelenlétében, ill. a tudtával és neki
referálva egészítettük ki családállítással. Az állítás
eredménye sokszor új irányt és lendületet adott a munkának. Sok
olyan esetünk is volt, amikor az egyéni vagy csoportos formában
végzett családállítás önmagában hozta meg a gyógyulást.
Fontos tudnunk, hogy a családállítás módszerében a munka
idejére félretéve elméleti ismereteinket az itt-és-mostban
megmutatkozó jelenségekkel dolgozunk. A csoportos formánál a
képviselők mozgása, viselkedése és visszajelzései, a
csoportvezetőben kialakuló képek, belátások, az egyéni
terápiában a bábuk vagy imaginációk keltette érzetek és
reakciók segítenek meglátni a rejtett dinamikát, amelyre előzetes
pszichodinamikai ismereteink alapján talán nem is gondoltunk volna.
Van,
akinek az állításon sikerül letennie az eddig cipelt terhet, és
úgy érzi magát, mintha kősziklák gördültek volna le a
válláról. Ez általában a résztvevők 25%-ánál van így.
Másoknál a hatás kialakulásához több időre van szükség.
Sokszor számolnunk kell a lélek hűségével: lelkünk gyereki
része eddig meg volt győződve róla, hogy ő akkor „jó“, ha
segít vinni valaki más keresztjét, és mindent feláldozna azért,
hogy segítsen. Felmerülhet benne, hogy ne lesz-e baja annak, akinek
ő most visszaadta a keresztjét. Azt is nehéz elviselni, hogy az
ember jól van, és míg a többiek, a családtagjai továbbra is
nehéz sorsúak. Lehet, hogy egy ideig még úgy dönt a lelke, hogy
inkább tovább szenved a többiekkel, és így továbbra is hozzájuk
tartozónak éli meg magát. Ezt a jelenséget írja le Hellinger
sokakat bosszantó mondata: „szenvedni könnyebb, mint megoldani“.
Azaz, bátorság kell a boldogsághoz. A tapasztalat az, hogy ha nem
is azonnal, de ezekben az esetekben is oldódnak a tudattalan
fogadalmak, és az állítás hatása néhány nap, hét, hónap
elteltével mindenki számára látható. Itt kell megemlítenünk
azt is, hogy az állítást sokszor jó, ha egy pszichoterápia
követi, melynek a tudattalan fogadalom másodlagos pszichés
következményeinek feldogozása a célja.
A
Hellinger-féle családállítás hatékonyságát azok a pozitív
változások igazolják, amelyek az eddigi foglalkozások
résztvevőinek életében akár azonnal, akár néhány hónap
elteltével indultak el, ill. következtek be. Az egyik első
vizsgálat eredményei szerint a családállításon résztvevők
átlagosan 78 %-nak életében markáns pozitív változások állnak
be, 14%-uknak javult az állapota, az esetek 8%-ában a családállítás
hatástalan maradt.
Ha
a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy
miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran
derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a
családállítás három törvényének valamelyike, és a
rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő
(jóvá tevő) akciók és működésmódok. Más szóval működésbe
lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek
megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül
rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel
ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig
eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a
fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel
nem oldódik. A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos
terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást.
Sokszor megszűntek a saját élettörténet alapján érthetetlen
depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok,
öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakultak ki
gyógyíthatatlan irreverzibilis változások, a testi betegségek is
javultak.
Akinek
a témájával éppen foglalkozunk, egy-két mondatban elmondja a
témáját. Az állításvezető feltesz néhány kérdést
tisztázandó, van-e az egyéni élettörténetben olyan esemény,
helyzet vagy trauma, ami az illető panaszt indokolhatná. Ha nincs,
vagy van, de úgy tűnik, hogy önmagában nem indokolja a panaszt,
akkor elkezdjük keresni, hogy kinek a terheit vehette magára az
illető. Kirajzolódik, hogy kire, azaz mely családtagok
képviselőire lesz szükség a munkához. Ezután kiválasztják a
jelenlévők közül a képviselőket, akik megkeresik a helyüket a
térben, majd rövid időn belül egyszerű zsigeri érzetek,
impulzusok, mozdulatok, érzelmek alakulnak ki bennük. Ezek
persze nem a sajátjaik, ezt ők is pontosan tudják. Sokszor
meghökkentően hozzák a képviselt személyek gesztusait, érzéseit,
beszédmodorát, akár mondatait is. Erre bárki képes, aki nem
„agyal”, hanem minden szándéktól mentesen érzékeli a benne
kialakuló áramlatokat. Az állításvezető a képviselők
visszajelzéseire, spontán mozdulataira, a velük kimondatott
mondatok hatására és persze saját elméleti tudására,
tapasztalatára és intuíciójára hagyatkozva deríti ki a rejtett
dinamikát. És ha már világos, hol borult a családban a rend,
kitől mit próbált meg átvállalni a kliens, akkor saját maga is
beállhat a képbe, és végigcsinálhatja az „oldást”, azaz a
rituálét, melynek során fejet hajt a nehéz sorsú családtag
előtt, meghagyja neki azt, ami az övé, elfogadja a maga helyét és
sorsát, és innentől azt éli.
Kapcsolatfelvétel Dr. Angster Mária pszichoterapeutával
http://www.angstermaria.hu/
Következő írásomból az én személyes tapasztalataim is kiderülnek...