Élj a mában!

ÚT A BOLDOGSÁGHOZ című 21 napos sorozatom első eleme arról szól, hogy "ÉLJ A MÁBAN". Hűűűűűű de egyszerű ezt mondani - gondoljuk... és akkor rögtön jön a kérdés, hogy "szuper, azt meg hogy?". Ne aggódj, a jelenben lenni szinte lehetetlen:) vagy ha épp ott vagy, akkor észre sem veszed ezeket a pillanatokat, hiszen éppen az a lényege, hogy "jelen vagy" és nincs  más gondolatod sem  a visszahúzó múltról, sem a kifürkészhetetlen jövőről, hanem teljes nyugalomban és lelkesedéssel elmerülsz a jelenedben. Na de hogy is van ez?

Az alapprobléma véleményem szerint, hogy azért nem tudunk a jelenben lenni, mert folyamatosan a külső hatások irányítása alatt állunk és a környezetünktől tesszük magunkat függővé. Így saját magunkat a múltban minket ért hatások és majd a jövőben elképzelt események alapján határozzuk meg. A jelent meg úgy ahogy van...átalusszuk! Gondolataink folyamatosan pörögnek a múlton, mert nem tudunk felejteni és elfogadni, avagy folyamatosan egy jövőbeli cél lebeg a fejünkben, annak beteljesüléséhez kötjük jelenbeli jó érzésünket.

Rágódunk a múltban történt sérelmek, elhibázott lépések és döntések miatt; avagy a jelen boldogtalansága miatt újra és újra a múltban átélt örömöket játsszuk le képzeletünkben, ahelyett, hogy a jelenben cselekednénk. Avagy, ha épp nem a múlt eseményein gondolkodunk, akkor a jövő kifürkészhetetlen útjait keressük. Ahelyett, hogy a jelenben cselekednénk a jövőbeli céljainkért, csak tervezünk, tervezünk és folyamatosan halogatunk. Írtam erről már egy kis nyalánkságot, elolvastad már? Itt felelevenítheted!

Valamint miért nem vesszük észre az élet apró örömeit? Ahelyett, hogy egész nap a gondolatinkba lennénk merülve, nem lenne jobb, ha kijelölnénk 1 órát siránkozásra és jövőkutatásra és a többit megpróbálnánk a jelenben élvezni? Rendszerezd meg a gondolataidat, légy magaddal szigorú. Meg tudod tenni, képes vagy rá! Nem kell állandóan nagy dolgokat kergetni, ...eljön hozzád, nem aggódj, csak bízz benne, cselekedj és várj türelmesen. De a nagy várakozásban ne felejts el jelen lenni, ott ahol vagy.  Ne felejtsd el MEGÉLNI A MÁT. Utána meg majd siránkozol, hogy "miért nem éltem át jobban, másképp"...meg keresed az emlékeid egy- egy szituációról és rájössz, hogy nincs...mert nem voltál jelen...így tapasztalatot sem igazán gyűjtöttél...Figyeld meg a környezeted! Gyönyörködj a természetben. Fedezd fel az apró dolgok örömeit. Nem kell állandóan olyan dolgok után vágyakozni, ami most nincs, arra helyezzük a hangsúlyt, ami MOST ott van, elérhető! Koncentráljunk arra, ami van. Ennyi a dolgunk. A kicsi miért nem elég?

Túlságosan nem tudunk a fentiekkel vitatkozni, mert ez szinte mindenkinél kivétel nélkül így van. De ennek nem kell így lennie...változtathatunk rajta...

Mi kell a változáshoz?

- TUDATOSSÁG

- AKARATERŐ

- FIGYELEM

- FEGYELEM

- KITARTÁS

- SZERETET

- LELKESEDÉS

- ELFOGADÁS

- ÖNBIZALOM

-  és ekkor elérkezünk a JELENLÉThez

Ezeket a tulajdonságokat egyesével létre kell hoznunk magunkban; addig- addig kell fejleszti magunkat, ameddig ezen tulajdonságaink eléggé aktívak és cselekvőek nem lesznek az életünkben. De nem kell rohanni, szépen lassan egyesével...és idővel egyre többet és többet fogunk magunkban felfedezni. De valahol el kell kezdeni...Ezen tulajdonságok mindannyiunkban ott lakoznak, maximum csak dolgozni kell rajta, hogy felerősítsük őket...ehhez pedig cselekedni kell!

ALAPRECEPTként az alábbiakat javasolnám kezdésként, hogy minél többször megtapasztalhassuk a JELENLÉT érzését:

- Szánjunk minden egyes nap időt olyan tevékenységekre, amelyek örömmel töltenek el bennünket. Legyen az hobbi, tanulás, avagy sport, bármi; a lényeg, hogy minden egyes nap adjuk meg az időt, még ha az csak 10 perc is, hogy bele tudjunk merülni az általunk szeretett dologba. Ez az alap. Amikor egy ilyen dologgal foglalkozunk, akkor szinte elveszünk az időben és belül a teljes elégedettség és nyugalom érzése tölt el bennünket, melyből ha csak észrevétlenül is, de töltekezünk...Hiába mondjuk, hogy nincs időnk! Ez csak kifogás vedd észre! Te magad döntöd el ,hogy mire adsz időt magadnak...megkérdezhetem, hogy idegeskedni, rágódni a múlton avagy kutatni a jövőt miért van minden nap időd, de arra miért nincs 10 perced, hogy elmerülj valamiben, amit szeretsz??? Ja, hogy nincs válasz...értem én:) Vagy nem is tudod, hogy miben tudnál elmerülni napi 10 percre? Akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt nagyon gyorsan kifürkészd!

- Második gondolatnak azt javasolnám, hogy próbálj meg figyelemmel lenni a nap folyamán a lehető legtöbbször. Figyelemmel magad felé, a gondolatiad felé, a reakcióid felé. Így könnyedén megálljt tudsz parancsolni, ha úgy éreznéd, hogy most teljesen elkalandoztak a gondolatiad a múltba, avagy a jövőbe. Mivel Te irányítod magad, ezért nagyon könnyen megnyomhatod a STOP gombot és máris visszatéríted magad a jelenbe. Minél többször gyakorlod az uralmat magad felett, annál kevésbbé fogja átvenni az elméd az automatikus irányítást. De mindez figyelem, fegyelem és kitartás kérdése...mindenhez idő kell, semmi sem azonnal alakul át, oldódik meg, jön létre...de ezt tudod Te is nagyon jól. De ha nem csinálod folyamatosan, ha nem gyakorolsz, akkor ne is várj eredményt. 

- Harmadsorban pedig azt javasolnám, hogy elő a naplókkal és fogalmazzátok meg vágyaitokat, céljaitok a lehető legrészletesebben, minden érzéssel, amelyet át szeretnétek élni akkor, ha vágyatok, céljaitok eléritek. Ezt minden egyes nap olvasd át és ezzel együtt éld is át. Érezd a boldogságot, a beteljesülést. Ne csak mondd, ÉREZD ÁT! De ami ennél is fontosabb, hogy ehhez kell készíteni egy MEGVALÓSÍTÁSI TERVET is. Ha nincs kész terv, akkor hogy szeretnéd elérni? Várod, hogy az öledbe hulljon? Bontsd a tervedet alcélokra és rendelj hozzá napi, heti, havi feladatokat, határidőkkel!!! ...és kérd számon magad! Csináld! Magadért. Ha a munkádban tudsz tervek alapján határidőre feladatokat megoldani és teljesíteni, akkor magad miatt miért nem teszed meg ugyanezt? Semmi különbség nincs a kettő között, csak annyi, hogy ha magad miatt nem teszed meg, ha magadnak nem adod meg a figyelmet és fegyelmet, az azt jelenti, hogy nem akarod vállalni magad miatt a felelősséget. Innentől kezdve pedig a Te hibád...Segítsd meg magad, más nem fogja elvégezni helyetted a leckét!

Ha pedig van még "felesleges" 10 perced naponta, akor az alábbi hangoskönyvet ajánlom meghallgatásra Eckhart Tolle : A most hatalma című műve. Nem kell rohanni, nyugodtan hallgasd részletekben és próbáld meg feldolgozni a hallottakat. 

Sokszor mondtam már, nem az a lényeg, hogy mindent azonnal elérjünk, megkapjunk; hanem, hogy a kis lépésekkel haladjunk, viszont a kis lépéseket tegyük meg, a kevés információt engedjük be, gondolkodjunk el rajta és dolgozzuk fel...tegyük magunkévá...máskülönben ha csak olvassuk és olvassuk, de nem értelmezzük, akkor bemegy és kimegy és értelmét veszti az egész.

Jó hallgatást! Jó kikapcsolódást! Üdv a jelenben!