Miért van az, hogy az egyszerű dolgok mellett elmennek az emberek? Ami annyira kézzelfogható és könnyű az nem kell soha, csak ami szájbarágós (elnézést a kifejezésért ez itt nem negatív csak érzékeltetni szeretném a lényeget), bonyolult, szenvedésekkel teli. Sokszor van úgy, hogy elolvasunk dolgokat és azt mondjuk, "jó és?" pedig a sorok között ott rejlik a megoldás, de mivel nem az van leírva, hogy " ezt és ezt csináld lépésről lépésre", tehát a kulcs nincs a kezünkbe adva konkrétan, akkor inkább feladjuk és nem is csinálunk semmit. Így van, nem? Hányszor voltunk már ilyen helyzetben, nem? Gondoljunk csak bele... vagy kerek-perec meg van mondva, hogy "mit- hogy -merre", vagy ha nem, "akkor hagyjuk az egészet, marad minden úgy, ahogy volt, jó ez így, majd egy nap Valaki olyat fog mondani, ami hipp-hopp megváltoztat körülöttem mindent."- gondoljuk sokan....nagyon tévesen... és így telik el hihetetlenül sok idő felesleges várakozással.
Sok visszajelzést kaptam, hogy nem olyan gáz, amiket írsz, meg olvasható igen, DE " nem adsz kézzelfogható, azonnal kivitelezhető praktikákat", hogy megoldjuk a szóban forgó kérdéseket. Na igen. Gondolkoztam, gondolkoztam, először még majdnem igazat is adtam, aztán rájöttem a megoldás kulcsára. Először is nagyon szeretném megköszönni a visszajelzéseket, ez nekem is nagyon fontos és mivel Nektek írok, ezért ezekből én is tanulok és nyilván próbálok változtatni, hiszen a cél az, hogy "Keressük az utat...együtt és megtaláljuk!". Ehhez pedig az szükséges, hogy kommunikáljunk egymással. Visszajelzéseket adjunk.
Figyeld meg magad. Mit látsz? Mit mutat a tükör? Ki vagy Te, mit akarsz és merre tartasz?
Ugyanez igaz az életre is. Ahhoz, hogy ismerd magad és tudjál fejlődni, változni, haladni az utadon, ahhoz az szükséges, hogy kommunikálj SAJÁT MAGADDAL, hogy elismerésekben részesítsd magad, hogy megdícsérd, hogy jutalmazd, hogy bíztasd, hogy támogasd, hogy kísérd magad. Nem arra van szükség, hogy mindezt más adja meg Neked, hanem arra, hogy kivívd a saját magad bizalmát és megbecsülését. Hogy tudd, hogy TE magad elég vagy! De ehhez az kell, hogy "szóba állj magaddal". Hülyén hangzik, de így van. Amíg nem adod meg a tiszteletet és időt, hogy megfigyeld magad, a gondolataidat, a reakcióidat, a viselkedésedet bizonyos szituációkban és amíg nem adod meg a bizalmat magadnak, hogy Te vagy az egyetlen, aki magadért tehetsz és erre képes is vagy, addig csodát ne várj. Miért gondolod azt, hogy a barátnőd jobban ismer Téged, mint Te magad? Vagy miért gondolod azt, ha inkább mások hibáival, problémáival foglalkozol, akkor azzal a tiéd el is tűnik és már nem is olyan fontos?
A fő probléma az, hogy tudjuk, hogy ez egy hosszú út. Nem egy-két perc alatt oldódnak meg ezek a folyamatok, egy-egy hosszabb változáshoz bizony hónapok, akár évek szükségesek. De ehhez tenni kell! Cselekedni! Tudatosan magunkra figyelni! KITARTANI! De mint mindig mindenben, ebben a dologban is "azonnal" és " mindent" akarunk. Tipikus. Mindig csak nagy dolgokban gondolkozunk, csak a nagy távoli terveket, célokat látjuk. De a hozzá vezető utat miért nem tudjuk megtervezni magunknak? ....De hogy hogy jussunk el oda? Ááááááááááhhhhhhhh arra soha nincs válasz..."majd...valahogy...ráérünk", " a barátnőm se csinálja, akkor én sem csinálom", " de bezzeg másnak is sikerült és nem tett hozzá semmit, akkor én miért tegyek?" vagy " ááááááhhhhhh az én problémám nem is olyan nagy, a szomszédé sokkal nagyobb...akkor végülis az enyémet hagyjuk is..."
Nem unalmas mindig mással foglalkozni? Mindig a másikat nézni és majmolni? Vegyük már észre, hogy mindenki élete más! Más csomaggal érkeztünk, más utat járunk, más és más megoldandó feladatokkal. Senkinek sem jobb vagy rosszabb. Csak viszonyítás kérdése. De mindenkinek a maga megoldandó feladata legyen a cél és ne máson csámcsogjunk és ne hasonlítgassunk és főleg ne higyjük azt, hogy majd a barátnőnk vagy akárki megoldja a mi dolgunkat. Mi magunk tudjuk megoldani a saját dolgainkat. Egyes egyedül. Némi segítséggel, kitartással, önfegyelemmel, figyelemmel, határozottsággal és persze mindeközben a kiváncsiság, vidámság, öröm érzésével.
A változás mindig egyetlen apró lépéssel kezdődik. De ha mi mindig arra várunk, hogy egy lépéssel megoldódjon minden, akkor soha nem jutunk el oda, ahova szeretnénk!
Apró lépés pedig például az, hogy a mai napon magamra figyelek. Az érzéseimre, a gondolataimra. Figyelem, hogy hányszor "bántom meg magam sértő megjegyzésekkel a nap folyamán például " áhhh erre úgysem vagyok képes", " áhh ez nekem nem megy", " ehhez én hülye vagyok" stb stb és ezeket vegyük észre és pár napig tudatosan figyeljük, hogy bánunk magunkkal és bármikor amikor azt vesszük észre, hogy nem dícsérjük és szeretjük magunkat, hanem "bántjuk és rágalmazzuk", akkor helyettesítsük ezen negatív gondolatokat, pozitívakkal. Meg fogtok lepődni, hogy mennyi általatok nem is gondolt negatív kifejezéssel illetjük magunkat nap, mint nap...és ezek a negatív megjegyzések bizony nem építőleg hatnak ránk. De ezen mi most változtatunk. Ez egy egyszerű első lépés, de el kell kezdeni. Csak ennyi a titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése