Bármikor előfordulhat velünk, hogy az élet akadályokat, nem várt eseményeket vagy akár csak (napi) kellemetlen szituációkat gördít az orrunk elé. A kérdés már csak az, hogyan reagáljunk? Legyen a szituáció akár kicsi, csak egy kellemetlen munkahelyi, avagy családi félreértés vagy vita, vagy akár legyen az egy nagyobb akadály, ami elénk gördült, a lényeg, hogy álljunk ki magunkért. Ne ijedjünk meg, ne rohanjunk el és legfőképp ne hátráljunk meg! Van véleményed? Mondd ki!
Legszívesebben visszahúzodnál kis házikódba és nem szólnál egy szót sem? Majd legközelebb? Majd a kollégád, baratnőd beszél helyetted? Te meg magadban letudod a dolgokat? NEM!
Vegyük a bátorságot minden ilyen eseménynél és ahelyett, hogy hallgatnánk"I used to bite my tongue and hold my breath" és visszatartott levegővel elszámolnánk 100 -ig - bár néhány szituációban ez is nagyon hasznos!!!! ( én is sokszor számoltam már 100ig:) - de ez most másik példa:) én most arra próbálnám meg felhívni a figyelmet, hogy bízzunk magunkba és tartsuk magunkat annyira fontosnak, hogy saját véleményünket, saját álláspontunkat az adott szituációban kimondjuk. Határozottan. Sokszor nem merünk véleményt formálni, mert nem tartjuk magunkat eléggé tiszteletben, nincs elég bizalmunk saját magunk felé, félünk...de mitől? Vesd le félelmeidet és ne tartsd vissza magad!
Vegyük a bátorságot minden ilyen eseménynél és ahelyett, hogy hallgatnánk"I used to bite my tongue and hold my breath" és visszatartott levegővel elszámolnánk 100 -ig - bár néhány szituációban ez is nagyon hasznos!!!! ( én is sokszor számoltam már 100ig:) - de ez most másik példa:) én most arra próbálnám meg felhívni a figyelmet, hogy bízzunk magunkba és tartsuk magunkat annyira fontosnak, hogy saját véleményünket, saját álláspontunkat az adott szituációban kimondjuk. Határozottan. Sokszor nem merünk véleményt formálni, mert nem tartjuk magunkat eléggé tiszteletben, nincs elég bizalmunk saját magunk felé, félünk...de mitől? Vesd le félelmeidet és ne tartsd vissza magad!
Majd ezek a ki nem mondott szavak, gondolatok örökre bennünk maradnak és csak halmozódnak, halmozódnak és szépen épül a "bennünk maradt, bentragadt vélemények tárháza" ...csak egyszer ki ne pukkadjunk:) Persze értem én...meg tudom is...vannak szituációk, amikor valóban nem kell reagálni és jobb csendben maradni. De nem ezekről a helyzetekről van most szó! Te is jól tudod:)
Gondolj vissza hányszor nem mertél "visszavágni" a párodnak, főnöködnek, avagy hányszor nem merted álláspontodat hangoztatni egy csoportban akármilyen üggyel kapcsolatban is...jönnek az emlékképek? Fájdalmasak? Kérdezd meg magadtól " Miért hallgattam?"
Persze vannak a "hangoskodó" és a " halkabb" típusú emberek. Nyilván mindekinek a maga típusának megfelelően kell ezekben a szituációkban részt venni, de én arra bíztatok mindenkit, hogy álljunk ki magunkért. Mindenki saját magáért. Ezt meg kell tanulni! Önmagunk építésének a része. Akkor...gyakorlásra fel! Na de azért nem kell keresni a problémás szituációkat, hanem mindössze figyelmesnek kell lenni és ha épp mondandónk van, akkor nem kell megijedni senkitől és semmitől, hanem mondani és ennyi:)
"You held me down, but I got up
Already brushing off the dust
You hear my voice, you hear that sound
Like thunder gonna shake the ground
You held me down, but I got up
Get ready cause I’ve had enough
I see it all, I see it now
I got the eye of the tiger, a fighter, dancing through the fire
Cause I am a champion and you’re gonna hear me ROAR"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése