A legtöbbünk életünk legjobb éveit a „biztosban” szereti élni. Nem vesszük a bátorságot, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe és elhagyjuk a kis csordánkat. Megfelelési kényszerrel küzdünk és rettegünk, ha kicsit is más irányba közlekedünk, mint a nagy tömeg, mert félünk, hogy akkor kiutasítás lesz a vége. Miért nem merünk magunkban bízni?
Miért van állandóan szükség külsős megerősítésekre? Miért függünk ennyire mások véleményétől? Nagyot alkotni csak akkor lehet, ha mi magunkban bízunk és mi magunk haladunk előre az ismeretlenbe.
Ha hibázunk? Semmi nem történik, kijavítjuk. Ez nem tragédia, sőt. Hibákból tanul az ember, nemde? De aki soha nem próbál ismeretlen területre lépni, aki soha nem meri a saját erejét és tudását használni „hátsó védőbástya” nélkül, az soha nem fogja megtapasztalni mi az hogy ERŐ, mi az hogy BELSŐ TÁMASZ, mi az hogy MAGABIZTOSSÁG.
Az a másik – az a valaki a tömegből – is csak azért ítéli el azt, aki új utakra lép, mert ő is fél és így tudja érzéseit kifejezésre juttatni. Miért nyomjuk el szívünk hangját csak azért, hogy beálljunk a sorba? Persze, hogy egyszerűbb, könnyebb és kényelmesebb az átlagosban élni és lehet hogy az elején sokkal nehezebb kiemelkedni a tömegből, de csak elhatározás és kitartás kérdése az egész és megérik a bátrak gyümölcse.
Nincs annál jobb érzés, mint amikor magunknak bizonyítunk, mint amikor a saját erőnkből, a saját tudásunkból, a saját ötletünk alapján, mindenki más véleményét hátrahagyva alkotunk, teremtünk valamit, ami hasznos, ami jó.
Nincs annál jobb érzés, mint amikor magunknak bizonyítunk, mint amikor a saját erőnkből, a saját tudásunkból, a saját ötletünk alapján, mindenki más véleményét hátrahagyva alkotunk, teremtünk valamit, ami hasznos, ami jó.
Merjünk elhajózni a part bizonságától, merjünk egyedül új utakra evezni!
A siker akkor jön, ha megéled magad, a siker belülről fakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése