A félelem egy olyan érzés, amely észrevétlenül fogyassza el az energiádat és a kreativitásodat. Kicsit nem figyelsz és már át is veszi az irányítást. Amikor a félelem felüti a fejét nincs más dolgunk, mint azonnal ellene szegülni. Erre a legjobb megoldás, ha szembemegyünk a félelmünkkel és jó nagy fejest ugrunk pontosan abba a dologba, amitől félünk...
Muszáj megértenünk a félelem érzésének anatómiáját. A fő dolog, amivel tisztában kell lennünk, hogy mi magunk kreáljuk. Mi hívjuk életre. Mi éltetjük. A legtöbb dolog, amitől félünk soha de soha nem fog bekövetkezni. Akkor miért akarjuk hagyni, hogy félelemben éljük életünk nagy részét?
Persze, persze ez annyira nem egyszerű. Nincs olyan ember, aki ne félne. Mindenkiben más és más beidegződések alakultak ki, mindenkinek más és más a gyenge pontja. De pont ez a dolog lényege, hogy ráakadjunk a leggyengébb pontjainkra ( még mielőtt mások akadnának rá...) és mi magunk a gyökerénél megfogva a félelmünk tárgyát feldolgozzuk és feloldjuk.
Pontosan azokkal tárgyakkal, személyekkel, helyzetekkel van dolgunk az életben, amelyektől félünk. Amiket halogatunk. Amiket kerülünk. Az az igazság, hogy kokckáztatni kell. KOCKÁZAT NÉLKÜL NINCS NYERESÉG. Ez a régi mondás életünk minden területére igaz...soha ne felejtsük el. Mindig tartsuk szem előtt. KOCKÁZTASS ÉS PROVOKÁLD A FÉLELEM TÁRGYÁT.
TÁRJUK KI AZ ÉLETÜNK KAPUJÁT ÉS A FÉLELMET HÁTRAHAGYVA INDULJUNK EL UTUNKON...
Ha valamit meg sem próbálunk, akkor hogy gondoljuk, hogy elérhetjük...megszerezhetjük...magunkénak tudhatjuk, megváltoztathatjuk...? Ha mi nem teszünk lépéseket, akkor miféle eredményt várunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése