Az igazi relax

Beszéltünk már lazító, relaxáló gyakorlatokról, de eleinte próbáltam olyan dolgokat említeni, amelyek bárhol bármikor elvégezhetőek, hiszen általában arra panaszkodunk, hogy nincs időnk semmire. De bizony 1-2 percet általában mindenki tud szakítani...de sokszor az időhiány = lustaság ...csak könnyebb az időre fogni. Így van ez. Most egy olyan teljesen hétköznapi lazító, nyugtató, energiával feltöltő, átmozgató, felfrissítő tevékenységet szeretnék ajánlani, ami habár minden nap mindenki rendelkezésére áll, mégsem használjuk elegen és eleget.


Ez a pofonegyszerű és mindenki számára létező megoldás pedig a természetbeni séta, kirándulás. 

Mindenki ismeri, mindenkinek lehetősége van rá, hogy kihasználja, mégis oly kevesen élünk ezzel. Miért?

Sokan a futásban lelik örömüket, abban élik ki a stresszt, nagyon jó stresszlevezető, de most sokaknak ellentmondok a véleményemmel, amely szerint a futás, az az amúgy is rohanó világunk szimbóluma, amely ugyanazt a megfelelési kényszert szeretné kielégíteni bennünk, mint aminek egész nap a munkahelyünkön, avagy az életben ki vagyunk téve. Futunk, mert van egy célunk és amíg el nem érjünk a célunkat - lehetőleg minél hosszabb távot minél rövidebb idő alatt -, addig nem tudunk nyugodtak lenni, addig nem lelünk belső békére. Amint lefutottuk a kívánt hosszt, akkor elégedettséggel nyugtázzuk, hogy igen ezt is megtettük, ismét legyőztük magunkat. De ez nem relaxáció. Ez nem pihenés. Ez nem kikapcsolódás. Nem rossz, csak  más a cél, a futás mellé kell találni, más olyan tevékenységet, ami valóban lazítólag, relaxálólag hat ránk.

Ez pedig a séta. Természetesen, akkor ha célunk egy kicsit megnyugodni, lelazulni, belső örömre lelni. Ebben a sétában a fő szerepet a természet megfigyelése kell, hogy kapja. Itt nekünk semmi más dolgunk nincs, csak jelen lenni és élvezni a természet hangjait, illatait, látványát. Emlékszel rá, hogy mikor csináltad ezt utoljára? Nem ma volt az biztos...mert az a gond, hogy nagyon kevésszer csinálunk "cél nélkül" bizonyos dolgokat. Valahogy mindig belekerül a gondolkodásunkba az, hogy "oké de mi a célom" és közben általában elfelejtjük élvezni, ami útközben van. Így állandóan a jövőbe rohanunk. Na de hol marad a jelen? 

Próbáljunk ki egy szuper frissítiő őszi sétát. Lehetőleg egyedül menj és még "célt" se vigyél magaddal. Pakold ki otthon az asztalodra a fejedben kavargó megoldásra váró gondokat és gondolatokat és próbálj meg üres fejjel a természet szépségei után kutatva sétálgatni. Hallgasd a madarak csicsergését, kifejezetten reggeli órákban zene lesz füleidnek meglátod. Lásd a fák színbe boruló leveleit, lásd nagyságukat és tekintélyüket, ismerd el a természet csodáját. Érezd talpad alatt a talaj süppedését. Egyszerűen csak lépdelj, láss, szagolj, hallj...csak úgy legyél...ne legyen úticélod sem, csak menj, ameddig jólesik. Most nem kell megfelelned, most nem kell azonosulnod, nem kell elérned...most csak egyszerűen lenned kell.

Nem lesz egyszerű így elsőre csak magadra és a  természetre figyelni, de megéri kipróbálni. Várom a beszámolókat, hogy sikerült-e valóban kikapcsolódnotok. 

Azt hiszem egy szombat reggeli sétánál nincs is jobb...futás!

Kellemes sétát kívánok!

Ha nincs most ennyi időd, akkor már most keress rá 1-2 órát a nagyon elfoglalt időbeosztásodban és addig is próbálkozz ezekkel a gyakorlatokkal. Kattints a linkre!