A sors

Egy nagyon kedves barátnőm ajánlott ma egy filmet. A nő kétszer, Peter Howitt rendezésében, Gwyneth Paltrow főszereplésével. Igen elgondolkodtató film, a sorsról, az időről és a szerelemről. Az életről szól. Véleményem szerint fő mondanivalója, hogy életünkben az események nem véletlenül következnek be. Mindennek megvan a maga ideje és helye. Meg kell élnünk bizonyos szituációkat ahhoz, hogy utána tovább tudjunk lépni a következőbe.

Sokszor hallottuk már és igaz, véletlenek pedig nincsenek. Lehet, hogy történik velünk valami nehezebb szituáció, amire nem számítottunk, amit akkor épp úgy érzünk, hogy nem tudunk kezelni, nem érdemeltük meg, nem ezt vártuk. De tudnunk kell, hogy minden rossz után jön valami jó, valami más. Minden rossz egyben magában rejti a jót is. Ilyen az élet egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent, s mi is így változunk.  A nehezebb élethelyzetek azért jönnek útunkra, hogy tanítsanak minket, hogy fejlődjünk, hogy tovább  tudjunk lépni. 

Ezek a nehezbb életszituációk mindig valami változást vetítenek maguk elé. Nincs ezzel baj. Így kell elfogadni. Lehet, hogyha jobban hallgattunk volna a megérzésünkre, akkor nem itt lennénk, de a végén ugyanoda jutnánk, hiszen mindenkinek meg kell élnie dolgokat, abból él, abból tanul. Ha ilyesmi történne velünk, vagy épp nem abba a szituációba vagyunk, amelyre vágytunk, hanem épp az ellenkezője; ne harcoljunk ellene, hanem fogadjuk el. Most ez a helyzet. Éljük meg a maga teljességében. Ez mindig valaminek a lezárását és egy új kezdetét jelenti. De lesz ez még így sem. Lássuk be, hogy most ez azért van, hogy utána valami mást tapasztalhassunk meg és a máshoz, az újhoz előbb ezen kell keresztülmennünk.

Életünk során folyamatosan válaszutak előtt állunk, folyamatos döntések elé vagyunk kitéve. Tudjuk, hogy minden döntésünk jó. Amit akkor az adott pillanatban döntöttünk, az úgy volt jó. Ne nézzünk vissza, semmi sem volt hiba. Nem kell állandóan a múltat elemezgetni. A jelenben kell élni, abból kell kihozni a maximumot és a jövőt kell tervezni. Abból az alapanyagból, ami most rendelkezésünkre áll. Nem abból, hogy "mi lett volna ha..." és a " mi lenne ha..." kezdetű mondatainkat is nyugodtan kidobhatjuk a kukába. A "mi van most" csak az létezik. Abból éljünk szeretettel.

 A többi meg jön magától, úgy, ahogy annak jönnie kell...