A mai napon egy még a megindítóbbnál is megindítóbb cikket olvastam. Köszönöm. Hálás vagyok érte Neked Bogi. A cikk kerek-perec megfogalmazza az élet lényegét: szenvedélyesen szeretni vágytam az életem! Ennyi lenne a lényeg. De nem sokunknak megy... Szuper. Szeretni szenvedélyesen. Na de hogyan? Mikor? Miért?
A szeretet a legfontosabb érzés, ami végigkíséri életünket. Általa vagyunk képesek földön, vízen, tűzön; árkon-bokron keresztül valamiért harcolni, küzdeni, menni, tenni, cselekedni, érezni, élvezni, ÉLNI. Szeretet, szenvedély nélkül egyszerűen nem megy. Ezt nekünk is be kell látnunk.
Mennyire igaza van Boginak, hogy életünk több mint kétharmadát töltjük azzal, hogy elvégezzük, a "muszáj feladatokat". Több mint kétharmad időnkben nem magunkkal foglalkozunk, hanem igyekszünk másoknak, társadalmi elvárásoknak megfelelni. Csupa külsőség. Pikk-pakk átveszi majdnem mindannyiunknál a külső környezet az irányítást és mi mindezt észre sem vesszük. 48 órát szeretnénk a 24 helyett, holott a 24 óránkat sokkal jobban is be tudnánk osztani, ha átvennénk az irányítást a külsőségek helyett mi magunk, magunk felett. Szeretnénk a több időt..., de mire? Tudjuk pontosan, hogy mit kezdenénk a több időnkkel?
Megfigyeltétek már , hogyha nincs időnk, akkor szinte könyörgünk az időért, de amint van az embernek ideje, akkor nincs meg a megfelelő önfegyelem és önkontroll, hogy hasznosan használjuk fel az időnket. Az egész ott kezdődik, hogy nincsenek terveink. De ha terveink vannak is, akkor nincs meg a kész lépésről - lépésre tartó megvalósítási terv... ha van megvalósítási tervünk is ,akkor már nagyon jók vagyunk viszont akkor lehet, hogy hiányzik a következő lépcső: önkontroll, hogy tartsuk az időtervet. "Csak egy kicsit ezzel foglalkozom...csak 5 percet amazzal" és szépen folyik ki az idő a kezünk közül észrevétlenül.
Az idő elég lenne, csak meg kellene tanulni uralkodnunk magunkon és ezáltal az időbeosztásunkon is. Sokkal kényelmesebb, ha megadjuk mindenre az időt. NEM. Ne is kezdd azzal, hogy "de nincs időm semmire"...mindannyian magunkba nézhetünk és bevallhatjuk a nagy ősi igazságot, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja! Régi mondás, de nagyon igaz. Sokszor vannak, ilyen lerágott csontok, mint például hogy " mindenkinek arra van ideje, amire akarja"...de kevés ennél igazabb mondás van. Természetesen a legtöbbünk életében az idő tényleg mindig mint hiány jelenik meg, de csak rajtunk múlik, hogy valahogy, akárhogy kitörjünk az idő szorító fogságából, az állandó megfelelésből, teljesítési kényszerből.
Állj meg egy percre....és ahogy Bogi is írta a cikkében most jön a következő nagy kérdés: mitől lennék boldog? Sokan azt sem tudjuk, hogyha lenne több időnk, pénzünk, lehetőségünk...akármink amire még ráfogjuk, hogy nincs elég és ez áll boldogságunk útjában...de ha lenne, minden amit kifogásnak szoktál felhozni, akkor tudnád, hogy mi tenne boldoggá? Van kész listád, mely részeltesen tartalmazza, hogy milyen eseményeket, érzéseket szeretnél az életedbe, hogy azt érezhesd hogy igazán boldog vagy? Tudod, hogy mit kezdenél az időddel, ha valahonnan az öledbe hullana még több idő? Vagy csak sóvárogsz a több után, de fogalmad sincs, hogy mit kezdenél vele?!
Az idő, az általad vágyott események és egyéb dolgok nem jönnek, ha nem is igazán vágyottak, ha nincs meg a helyük...akkor hova jöjjenek? Készítsünk egy kis helyet a számukra. De hogyan?
Akkor kezdjük az elején: papír elő és készülhetnek a listák, amelyek lerakják az alapköveket további életünkhöz és amelyből aztán majd tovább építkezhetünk. Alapok nélkül minden ház összedől! Még a legcsiriviribbnek kinéző is... Biztos, jól kidolgozott alapokra van szükség, hogy ki tudja állni az idő és az élet próbáját. Csak mi mindig át szeretnénk ugrani ezt a lépést és egyből a végcélnél kopogtatunk...csakhogy ezzel a legszebb perceket szalasztjuk el életünkből és a az eredmény sem lesz oly tartós...tehát vissza az alapokhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése