Előző cikkemben, " Szeretni és szeretve lenni" már eléggé kiveséztem az IDŐ HIÁNYA MINT A KAPCSOLAT AKADÁLYOZÓ ELEME című gondolatot. De az idő hiánya örök probléma lesz. Az a gond a felnőtt emberek életében mindig vannak megoldásra váró feladatok, élethelyzetek és problémák...ha elmúlik az egyik akkor jön a másik...ennek nem lesz vége. Mi gyárjtuk magunknak. Folyamatosan váltogatják egymást a munkahelyi és magánleti megoldandó helyzetek. Egyszer ez egyszer az. Mert ez az élet rendje, hogy az események történjenek mi meg tanuljunk belőlük. Egy leckét megtanulunk és akkor jön a következő élethelyzet a következő leckével és tanulnivalóval. Az ezekkel való foglalkozás időt vesz igénybe és akkor nem marad idő a kapcsolatokra ...mondja a mai rohanó világunkban legtöbbünk.
Nem arról szól a felnőttkor, hogy tele vagyunk idővel és kapacitással és mindig mindenre ráérünk és mindenkire van időnk. Sőt az ellenkezőjéről! Soha senki nem ér rá semmire ez az alapfelállás. Ebből kell kiindulni és ezzel kell valamit kezdeni. Az embernek ezért olyan fontos, hogy maga szerezzen időt arra, amire úgy érzi, hogy érdemes. Persze ezt mindenki egyedileg eldöntheti, hogy mi az érdemes. De véleményem szerint a magunkra fordított idő után a második legfontosabb a szeretteinkre fordított idő. EZ AZ IDŐ NEM JÖN VISSZA SOHA. Mindenki arra használja, amire akarja. De azt hiszem, hogy a mai világban nem rohangálnak mindenhol szeretetreméltó emberek és nem egykönnyű szoros barátságokat, avagy szerelmi kapcsolatokat kialakítani. JOBBAN KELLENE TALÁNI VIGYÁZNI ARRA, AMI MOST VAN NEKÜNK; BECSÜLNI AZ IGAZI ÉRTÉKEINKET... ez lenne a feladat...
Miért hisszük azt, hogy ha mi nem ápolunk egy kapcsolatot, akkor az majd magától fennmarad? Egy harmónikus kapcsolat legyen az a saját magaddal való kapcsolat avagy családi, szerelmi, baráti csak akkor fog életben maradni, ha mindkét fél táplálja.
Szerinted, ha nem foglalkozol magaddal testeddel és lelkeddel, akkor harmóniában leszel? Ha nem adsz magadnak elég időt arra, hogy bizonyos rendszerességgel edzed lelked és tested, akkor magától egyensúlyban lesz? Ha nem adsz lehetőséget magadnak, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozz, amit szeretsz, akkor mitől éreznéd ugyan jól magad? Senki sem gép! EMBEREK VAGYUNK ÉRZÉSEKKEL! Egytől egyig...Te is...meg Te is...meg Te is...mindannyian. Magától nem működik a gépezet...használni kell, foglalkozni kell vele és akkor beindul a test és a lélek is...és elkezd az általad vágyott irányba változni. Apró kis lépések megtételével csodákra vagyunk képesek. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Icipici odafigyelés és foglalkozás és kivirágzol, akárcsak egy virág, ami szintén meghálálja ha ápolják; a Te tested és lelked is örömre vált, ha megkapja Tőled a megfelelő gondos ODAFIGYELÉST és SZERETETET.
Ugyanígy egy baráti, családi avagy egy szerelmi kapcsolat is csak akkor fog fennmaradni, ha kellő figyelmet és időt fordítunk rá. Mielőtt kérsz valamit egy kapcsolatban és most mindegy, hogy melyik kapcsolatról beszélünk, azelőtt bizonyosodj meg róla, hogy Te adsz-e. Te adsz-e elég időt, figyelmet, odafigyelést, törődést, gondoskodást? Mindazt, amit Te is elvársz. Nem kell messzire menni, nem megvásárolni kell a szeretetet, hanem ingyen adni, SZÍVBŐL ADNI. Gondold át, hogy neked mi esne jól és pont ugyanezeket a dolgokat add meg szeretteidnek. EGY JÓ SZÓ, EGY MOSOLY, EGY ÖLELÉS...A nagyon fontos idődből biztos mindig akad 1 perced egy „hogy vagy?“ kérdésre vagy egy „ legyen szép napod“ kívánságra azokhoz, akiket fontosnak érzel. Ha már ennyire sincs időd, mert TE annyira elfoglalt vagy, akkor viszont viseld el, hogy TE magad zárod ki a szeretteidet a saját életedből. Ezzel sincs gond. Ez is egy út. Ez is egy vélemény.
Csak akkor ne csodálkozzunk azon, hogy miért van annyi szingli, annyi válás, annyi magányos lélek mindenfelé. Miért ölt ekkora méreteket a boldogtalanság. Annyira icipici odafigyelés és törődés kellene ahhoz, hogy harmónikusabb kapcsolatokat éljünk és mi még ezt az icipici plusszt sem vagyunk képesek nyújtani. „Mert mi annyira elfoglaltak vagyunk... MOST...de majd két hét múlva már nem...meg egy hónap múlva...meg ha piros hó esik...akkor majd több időm lesz.“ - hangzanak az ígéretek...csakhogy ahogy írásom elején említettem, soha nem jön vissza már a gondtalan gyerekkor...soha nem leszünk időmilliomosok. Nem jó taktika erre építeni. MOST KELL SZERETNI, ma kell ápolni a kapcsolatokat és nem holnap.
A kapcsolatok ápolásának fontosságát értem mind a saját magaddal való kapcsolatra; valamint mind a szerelemi, mind a családi és mind a barátok közötti kapcsolatok iránti figyelemre. Hiszen az életben ezen kapcsolatok a legfontosabbak, ha ilyen emberi kapcsolatokkal rendelkezünk, akkor nem érezzük magunkat egyedül, akkor talaljuk meg a biztonságot, ha érezzük az efajta szeretet, törődést, akkor könnyebben átsuhanunk az élet adta akadályokon, megpróbáltatásokon. Nem fogjuk magunkat annyira egyedül érezni, van egy bizonyos érzelmi támaszunk, ami nagyon sok plussz erőt tud adni minden embernek.
Amennyiben viszont hiányoznak ezen támaszpontok, sokkal nehezebben boldogulhatunk és azt hiszem nincs annál rosszabb érzés, mint amikor nincs kivel megosztani örömünket, vagy akár bánatunkat. Végtére is úgy élünk, hogy valaki(k) életünk részesei, szemlélői legyenek. Nézzük csak meg a facebook sikerességét...mi sem bizonyítja jobban ennek a tételnek a meglétét...De nem a facebookon kellene élni, hanem a személyes kapcsolatainkat kellene megélni nap mint nap. De arra lusták vagyunk és önzőek...ez az igazság.
De sokszor természetesen nem egyszerű fenntartani az egyensúlyt az élet két nagy területe a munka, karrier, siker és pénz és a magánélet, kapcsolatok között. Ahogy egyre idősebbek leszünk egyre nehezebb és nehezebb lépést tartani emberi kapcsolatainkkal, mert általában az évek múlásával ki-ki különböző utakra kerül, egyre kevesebb lesz a közös szál átmenetileg vagy akár végleg is és mindenki egyre több " napi elintéznivaló dologgal "szembesül és bizony ez könnyen a társas emberi kapcsolatok kihűléséhez vezethet. Holott az embernek véleményem szerint igenis időt és energiát kell szakítani csakúgy a családjára, mint a barátaira és a társára, párjára. Nagyon könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy valaki elkezd eszeveszett módon dolgozni, a sikert avagy a pénzt hajszolni és közben megfeledkezik élete másik fontos területéről.
Nem azt mondom, hogy ez egyszerű, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Azt sem mondom, hogy ez mindig lehetséges, de azt viszont mondom, hogy mindig törekedni kell rá és szeretteinknek mindig meg kell próbálnunk kifejezni, hogy gondolunk rájuk, fontosak számunkra. Olyan kis apróságokra gondolok, mint egy kedves sms, vagy egy érdeklödő e-mail, vagy egy vidám jókívánság, egy rövidke telefonbeszélgetés...a lényeg csupán annyi, hogy éreztessük a másikkal, hogy fontos nekünk, még akkor is ha jelenleg épp nincs lehetőségünk személyesen annyit találkozni. Biztosan Te is kaptál már nem várt pár soros üdvözlő e-mailt, jó reggelt avagy jó éjszakát köszöntést, avagy egyéb apró köszöntést szeretteidtől és biztos vagyok benne, hogy a Te szívedet is megmelenegette. Akkor Te is vedd az időt és energiát, hogy Te is boldogságot okozz szeretteidnek. Mert a dolog ennyire egyszerű.
Álljon itt ennek megerősítésére egyik kedvenc történetemből egy részlet: http://www.polarhome.com/kis_herceg/kis_21.html
Mert nem az a lényeg, hogy minél több embert magunk köré gyűjtsünk, hanem az, hogy a számunkra fontos kapcsolatokra próbáljunk meg odafigyelni lehetőségeinktől függően természetesen, mert ha mi nem ápoljuk ezeket, akkor mitől is maradhatnának életben?
"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése