Mire vagyunk képesek önfegyelemmel? Avagy önismereti alapok 3.

Miután tanulmányoztad és magadévá tetted az Önismereti alapok 2. cikkem tartalmát, mehetünk tovább. Ami még nagyon fontos lenne, ha kitűztük a célunkat, ha megvan az álom, amiért küzdeni szeretnénk és az ugye jóval több, mint egy autó, vagy mint egy lakás vagy egy ház...tehát ha megvan az értelemmel bíró értékes nemes célunk, ha megtaláltuk a kérdésre a választ, hogy „ MIT AKAROK AZ ÉLETTŐL?“, akkor el kell kezdeni minden egyes nap apró – APRÓ LÉPÉSEKET TENNI, HOGY ELÉRJÜK AZ ÁLMUNKAT. Az elején úgy fog tűnni, hogy nem történik semmi, de nagyon fontos, hogy akármi történik is, ne adjuk fel. Az egész csak a kitartáson múlik. Göröngyös a célhoz vezető út, de éppen ez a lényege. Hogy megéljük az utat...Tehát tartsunk ki és minden egyes nap ha csak egy icipici dologgal is, de járuljunk hozzá, az aznapi fejlődésünkhöz.

Sokan vagyunk, akik azt mondjuk, ha dolgozunk, akkor nincs időm magamara, a céljaimra, a hobbimra, mert egyszerűen nem fér bele. Aztán mit nem ad az élet fordul a kocka és hirtelen valahonnan lesz időnk, és akkor már nem tudunk bebújni a „ nincs időm magamra „ álarc mögé. Csodálkozni fogunk, hogy most MIT KEZDJÜNK AZ IDŐNKKEL? Unatkozom...nem irányít senki, nem mondja meg senki, hogy mit, miért és hogyan csináljak. Nem kell, hogy túl sok szabadidő szakadjon az ember nyakába – nem mintha ennek nagy esélye lenne:) - elég , ha megfigyeljük magunkat akár csak egy szabadnapon, vagy egy hétvégi napon. Nem mindig tudjuk feltalálni magunkat, elveszik belőlünk a rendszer. Mert nem vagyunk irányítás alatt...de a gond az az, hogy még a saját magunk irányítása alá sem tartozunk...holott ez lenne a cél, hogy MI A MAGUNK IRÁNYÍTÓI legyünk. De miért nem tudjuk magunkat is ugyanúgy irányítani, amikor egyedül maradunk, mint ahogy megengedjük és elfogadjuk, hogy egy munkahelyen irányítsanak bennünket, beosszák az időnket, megszabják a feladatainkat stb Miért érezzük az unalmat, a haszontalanság érzését rögtön amikor nem irányít bennünket senki? Mi miért nem vagyunk képesek magunkat kordában tartani? Ízzítsuk be a bennünk rejlő erőt, gyújtsuk fel a bennünk világító fényeket!

Itt van a kulcs. Ezt kell megtanulnunk. Magunkat irányítani és nem irányítani hagyni. Itt ismét bejön a magunkba vetett bizalom kérdése, a felelősségvállalás kérdése, a MAGUNKBA VETETT HIT. Elengedhetetlen. Építsük ki. Akarjuk és hozzuk létre. Sokkal többet érhetünk el az életben, ha megtanuljuk saját magunkat kezelni, irányítani. Mi ugyanúgy képesek vagyunk rá saját erőnkből, mint ahogy egy munkahelyen az adott felettesünk teszi ezt velünk. Csak ezt mindig elfelejtük, vagy egyszerűen csak hagyjuk magunkat más befolyása alá kerülni, mert az kényelmesebb, egyszerűbb, nem kell teljesen felvállalni magunkat, a döntéseinket, a céljainkat...az életünket. Ne add át életed irányítását és ne hagyd elveszni sem....!

Ha épp van szabadidőnk, mert szabadnapunk van, szabadságon vagyunk, vagy akár csak hétvége van, akkor igenis vegyünk erőt magunkon, fegyelmezzük meg magunkat és irányítsuk magunkat kitartóan céljaink elérése felé. Tegyünk minden nap valami fontosat magunkért. Ne kezdjük azzal, hogy „ ma már fáradt vagyok, majd holnap, meg holnapután, meg jövő hét elejétől“...mert ha ezt teszed...nézz csak vissza az elmúlt napjaidra, heteidre, hónapjaidra...csak a napok, hetek, hónapok, akár évek teltek el a semmivel, ahelyett, hogy vállaltad volna a felelősséget önmagadért, céljaidért és nem csak ültél volna a babérjaidon és sirattad volna, hogy most épp ez meg az nem felel meg a jelenlegi életedben. Kezdj el ma cselekedni! Kezdj hozzá önmagad megvalósításához még ma!

ELSŐ LÉPÉSként írd le lépésről lépésre, képről képre, hogy milyennek szeretnéd az életed. Írd le jelen időben, hogy „ azt az életet élem, hogy...“ és élvezd! Gyűjts színes, vidám képeket, amelyek kifejezik vágyaidat, céljaidat, az érzéseket, amelyeket át szeretnél élni nap mint nap és tedd ki őket magad elé a falra, hogy ha rápillantasz, akkor mindig tudd, hogy igen ezt érzem, ezt élem. 

MÁSODIK LÉPÉS: Mindezek után ha szeretnél, akkor írj egy megvalósítási tervet arról hogy fogod létrehozni, elérni, amit szeretnél. A tervtől el NE térj. Követeld meg magadtól a figyelmet, fegyelmet ugyanúgy, ahogy a munkahelyen megkövetelik Tőled. Tudom ez sokkal nagyobb kihívás, de ha véghezviszed, a legnagyobb kincs birtokosa lehetsz, uralmat nyerhetsz saját magad felett.

HARMADIK LÉPÉS: Ne másokat kérdezgess, hogy ők mit gondolnak, meg hogy jó-e bizonyos terved, álmod, hanem bízz magadban és csináld! Menj a saját fejed után! A lényeg, hogy ne csak álmodozz róla, meg beszélj róla, meg ötletelj róla, hanem csináld. 

Ha esik, ha fúj, akkor se felejtkezz el egyik nap sem tenni saját magadért! Hiszen magadnak TE vagy a legfontosabb! Szerintem megéri küzdeni! Hajrá! Csináld!

Nem olvastad az első két részt?
Itt megteheted:
Önismereti alapok 1.
Önismereti alapok 2.