Önismereti alapok 1.

Miért félünk változtatni? Miért maradunk benne szituációkban, például nem jó munkahelyi környezetünkben, avagy egy omladozó párkapcsolatban, akkor is, ha már jó ideje nem érezzük jól magunkat ezekben? Miért ijedünk meg annyira, ha átmenetileg munka avagy párkapcsolat nélkül maradunk? Miért félünk annyira, hogy nem találunk másik lehetőséget?

Azért mert akár a karrierrel, akár egy párkapcsolattal kapcsolatban, mint ahogy az élet sok más szituációjában is társadalmi elvárásoknak szeretnénk megfelelni, ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, hogy saját magunknak hogy feleljünk meg. Ez fel sem merül...mert az esetek nagy részében a külvilág véleménye a fontos saját magunk helyett. Pedig alapvetően magunknak kellene megfelelünk, ebből következik saját magunk elfogadása, önelégedettség, melyet ezután mindenfelé ki tudnánk sugározni magunkból és ennek megfelelően jönnének felénk egyre inkább azok az események, amelyeket mi vágyunk, amelyekre mi éhezünk. Így működik a procedúra.

Ehelyett mi arra helyezzük a hangsúlyt, hogy „mit szól majd a társadalom, a főnököm, a szüleim, a párom, a barátaim, az ismerőseim, az akárki...bárki más...csak nem én magam. Érdekes. Ezért nincs meg a magunkba vetett hit, ezért élünk félelmben, megfelelési vágyban ...kifelé a befelé helyett. Kívülről várjuk a megerősítést és ez soha nem fog eredményt és megelégedést hozni. Ha magunkkal jó viszonyban vagyunk, akkor a külvilág is ezt fogja észrevenni, de amíg stresszelünk és káoszban vagyunk, és bizonytalanság uralkodik bennünk, hogy „mit szól a külvilág“, addig „ők“ is ezeket az érzéseket fogják látni s érzékelni rajtunk.. Egyszerűen elvesz az erőnk...

Van az életeben mindenféle átmeneti nehezebb szituáció, amit meg kell élnünk, el kell fogadnunk, keresztül kell rajta esnünk. Ezeket a kellemetlen változást okozó szitációkat pl. Párkapcsolati szakítás, munkahelyváltás, munkanélküliség, családi krízesek ..akármi meg lehet élni tragédiaként, félelemként, áthidalhatatlan szituációként; vagy akár meg lehet élni tanulásra, önismeretre, fejlődésre kapott eseménynek; ajándéknak, és a lehető legtöbbet kihozni az adott élethelyzetből.

Nyugodtan szakadjunk ki az általános társadalmi elvárások alól. Nem kell csak dolgozó felnőttnek, csak anyukának, csak barátnőnek, élettársnak avagy feleségnek lenni. Nőnek kell lennünk sokféle különböző szereppel. Egyéneknek kell lennünk, saját céllal és álmokkal, amelyekért küzdeni tudunk és fogunk és amelyek eléréshez élvezettel megyünk végig az úton. Ez a cél. Ez a lét. Ahelyett, hogy megengedjük magunknak, hogy a külvilág megbélyegezzen bennünket életünk xy eseményeiben, vegyük észre, hogy az életben épp az adja meg a mozgást, ha élünk, ha változunk és a körülöttünk levő dolgok is folyamatos aktivitásban vannak. Tehát az állandóság már kiment a divatból. Félelemből nem lehet célokat építeni s elérni.

Az életben pont az a jó, hogy változó. Ahogy korábban is tárgyaltuk már : egyszer fent, egyszer lent. Egyszer úgymond biztonsági, állandósult környezet vesz bennünket körül, máskor belekerülünk úgynevezett „oldd meg magad“ szituációkba, melyekkel ismeretlen vizekre evezünk és a végén, ha kitartóak vagyunk és nem ijedünk meg az első pár ki tudja hova vezető lépésnél, hanem bízunk magunkba, akkor rájövünk, hogy csak nyerni lehet ezekkel az élethelyzetekkel. A végén fogjuk csak látni, hogy micsoda változásokat éltünk meg és hogy megtanultunk újabb 1-2 leckét az életből, ami természetszerű. Hogy úgy mondjam, szükséges plussz! Avagy szükséges alap! Még ha átmenetileg nehézségeket is élünk meg, a végén nemhogy bajunk származik belőle, de többet nyerünk minden esetben kivétel nélkül!, mint korábban valaha a „mi kis biztonsági szituációnkból“, amelyekből esetleg akár évekig féltünk kilépni. Akkor melyik a jobb? Akkor most már nem félünk, ugye? Csak merni kell és ennyi az egész.

Kezdjük el mi evezni csónakunkat az élet tengerén!