2013. november 15., péntek

Önismereti alapok 2.

Beszéltünk 1-2 dologról Önismereti alapok 1. című cikkemben, most folytassuk...Hány és hány ember ragad bele évekig egy olyan munkába, akár párkapcsolatba, amit már évek, évtizedek óta nem szeret és csupán azért csinálja mindezt mert megszokta, mert fél változtatni, fél feladni a biztonsági pozíciót. Micsoda lerágott csont ez és mégis még mindig így van. Még mindig nagyon félünk. Mindentől félünk, ami új. Pedig új nélkül nincs jövő, nincs változás. Persze mert nem mindig tudjuk kiszámítani a jövőt...“mi lesz ha...?“ kérdések tömkelegét zúdítjuk magunkra és sok esetben mivel nem találunk egyértelmű válaszokat, inkább maradunk a „langyos kakiban“. Jó az. - mondjuk. Eddig is jó volt, ezután is megteszi. - gondoljuk. Pedig miért is?


Ahogy azt már többször tárgyaltuk nem csak a pénz, avagy anyagi javak, avagy egy párkapcsolat által juthatunk boldogsághoz, sőt. Igen nyilván kell pénz az élethez, valamint sokan mindenüket feladnák egy jól működő párkapcsolatért és enélkül szinte nem is élnek önmagukban igazán, de lássuk be, hogy ezek a javak önmagunkban sehova sem vezethenk. Mire észbekapunk észrevesszük, hogy hajszoltuk a munkát, a karriert , a pénzt avagy és /avagy mindent feladtunk egy párkapcsolatért és közben elvesztettünk egy csomó időt, amit magunkra fordíthattunk volna, amit MI MAGUNK éltünk volna meg, dolgokat, melyek igazi boldogsághoz vezethettek volna. 

Hajszoltunk célokat és közben nem életük meg az utat. Fogalmunk sincs merre jártunk, mert csak a végcéllal voltunk elfoglalva. Az élet apró örömei...ezt a fogalmat már hallomásból sem ismerjük... Csak egy autó, csak egy ház, csak egy párkapcsolat önmagában nem ad boldogságot, önmagában ezek a dolgok nem elégítettek még senkit sem hoszsú időre. Tartalmat kell adni a dolgoknak és a szerelemnek és meg kell valósítani magunkat. Ez a titok. Semmi nem lehet olyan nagy és hatalmas, hogy az utunkba álljon és megakadályozzon bennünk, hogy tovább lépdeljünk nyugodalmasan kis utunkon...ELŐRE!



A legfontosabb, hogy magunkban bízzunk. Bízzunk bene, ha úgy érezzük, hogy az ahol vagyunk, az nem a mi helyünk és már nem szolgálja fejlődésünket, már nem ad plusszt az életünkhöz, akkor merjünk változatni, merjünk új lehetőségek után kutatni. Ez a kezdet az igazi utunkon. A magunkba vetett bizalom hite! Érdemes megállni egy pillanatra- amit soha nem teszünk – és elgondolkodni...vajon bízom magamban? Írtam erről már korábban is, itt tudod feleleveníteni a korábbiakat. Van hitem, hogy elérem a célom? Elhiszem magamról, hogy saját erőmből meg tudom valósítani magam, az elképzeléseimet? ….és akkor itt jön még be a képbe a legfontosabb kérdés: Vannak egyáltalán konkrét elképzeléseim? Hova tartok? Miért küzdök? Oké, hogy KERESEM AZ UTAM...de ahhoz, hogy megtaláljuk, ahhoz válaszokat kell adnunk a fenti kérdésekre.


Te tudod a választ:
 „MIT AKAROK IGAZÁN AZ ÉLETTŐL?“
 Járj utána...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése